Vértes András a Gazdaság: helyzet és perspektíva című előadásában elhibázottnak vélte a kormány gazdasági intézkedéseit, és úgy vélte, a növekedés motorja a korábbi hitelek helyett most az EU-s támogatási rendszere, nem belső forrásokból nő tehát a gazdaság, ami nem fönntartható, a szerkezeti reformok halogatásával pedig hazánk a lemaradás pályájára állhat. Kérdésre válaszolva elmondta: jelentős béremelés, vagy a nyugdíjak emelése a jelen gazdasági helyzetben nem lehetséges, utóbbi téren a kormány az elmúlt években is túllőtt a reális lehetőségein és a törvényi előirányzaton egyaránt.
Az elnökségi asztalnál helyet foglalt Lakatos János kalocsai önkormányzati képviselő, Hirsch Imre, az MSZP kiskőrösi szervezetének elnöke, valamint házigazda Heringes Anita, az MSZP országgyűlési képviselője, aki megnyitotta a rendezvényt, majd átadta a szót a közgazdász előadónak, aki mondandóját projektoros vetítéssel is illusztrálta.
Vértes András a mintegy 50 érdeklődő előtt elmondta: a Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitika a korábbi aggodalmakkal és kritikákkal ellentétben ért el bizonyos eredményeket, például stabilitás terén, de valójában nem is állt fönn a vizionált összeomlás veszélye. A valós veszély a tartós stagnálás.
Korábban hazánk gazdaságának a húzóerejét a nemzetközi hitelek, és az arra épülő fogyasztásbővítés adta, amin változtatni kellett. A mostani kormány eredményeinek alapját az EU-ból érkező támogatások adták, azonban 2020-tól ez sem lesz fönntartható, mivel az uniós forrás-visszaosztási rendszer és szabályok megváltoznak. Pontosan még nem tudni, hogy miként, de valószínűleg vissza nem térítendő támogatásokat már nem lehet majd igényelni, a lehívott összegeknek legalább egy részét vissza kell majd fizetni.
Az európai források jelenlegi elosztásában is hibát követ el a kormány, mivel a támogatásokat az üzleti szférába helyezik ki, ahelyett, hogy az állami nagyrendszerek reformjára, például az egészségügy vagy az oktatás rendbetételére fordítanák. Ezek hatalmas forrásokat igényelnek, lassan térülnek meg, és később, az uniós támogatások következő ciklusában már nem lesz miből fedezni az ilyen átalakításokat. A lakossági fogyasztás növekedése is főként európai forrásokból, állami beavatkozás révén nőtt, nem a gazdaság eredményeinek következtében.
Az elmúlt években az ország elvesztette tőkevonzó képességét, a tőke inkább kifele megy hazánkból – vélte Vértes András –, és a munkaerő is folyamatosan hagyja el az országot. Ezért leginkább a központosítást és államosítást, a piacokba való állami beavatkozásokat okolta a közgazdász, mivel a „tőke nem szereti, ha nem a piac, hanem az állam dönt”. Növekedés csak az autóiparban tapasztalható, az építőipar korábbi föllendülését az EU-s források és az állami beruházások fűtötték, de ma már ez a növekedés megtorpant.
Szintén nagy probléma az államadóság kérdése. Az állami külső kötelezettségek mértéke alig csökkent, máig sem érte el a 2006-os szintet. A belső hitelezés beindulása is várat magára. A növekedés első jeleit üdvözölte ugyan a közgazdász, de elégtelennek ítélte a mértékét. A korábbi devizahitel-válság kezelésében a kormány a sarkára állt, de a terhek nagy részét a bankszektor és a lakosság vállalta.
Az agrárium sem teljesít jól Vértes szerint. A ’14-esév ugyan szép gabonatermést hozott, de például a sertésállományban épp csak „hangyafülnyi” növekedés tapasztalható.
Az infláció alakulásáról, a pénzromlás alacsony ütemről Vértes elmondta: az nem a kormány gazdaságpolitikájának érdeme, hanem részben a rezsicsökkentés, részben az energiaárak világpiaci zuhanásának következménye. Mivel további tartalékok e téren nincsenek, az infláció növekedésével kell számolni.
A pénzromlással kapcsolatban a közgazdász üdvözölte a Matolcsy-féle gazdasági vezetésnek azt az irányváltását, amellyel letettek az infláció tudatos gerjesztésének politikájától, ami veszélyes játék lett volna, ellenőrizhetetlenné, kezelhetetlenné tehette volna folyamatokat.
Összegezve: a jelenlegi kormányzati gazdaságpolitika nem ördögtől való, a pénzügyi stabilitás terén tett erőfeszítéseket részben el is ismerte a közgazdász, a kormány által választott út nem vezet államcsődhöz, vagy gazdasági összeomláshoz, amint azt korábban többen vizionálták. Ellenben magában hordja a tartós stagnálás veszélyét, vagyis azt, hogy néhány év múlva a térség más országaihoz, föltörekvő gazdaságaikhoz képest fogunk nagyon visszacsúszni, ami hosszú időre bebetonozhatja hazánkat az európai sereghajtók közé, és állva nézzük majd, ahogy Románia és Szlovákia elhúz mellettünk.
Az előadó egy, a nyugdíjak alakulására vonatkozó kérdésre válaszolva meglepően őszinte hangot ütött meg a többnyire nyugdíjas korosztályból kikerült hallgatóság előtt. A kérdező a GDP növekedése kapcsán azt firtatta, mikor kerülhet sor egy markánsabb nyugdíjemelésre.
Vértes András elmondta: a jelenlegi gazdasági helyzetben ez megengedhetetlen, nincs olyan közgazdasági iskola, vagy elemző, amely, aki elfogadható lépésnek tartaná, hiszen fedezet nélküli fogyasztásnövekedést eredményezne, és a nyugdíjrendszer fönntarthatóságát is megkérdőjelezné.
Vértes emlékeztetett: a nyugdíjak emelését a nyugdíjtörvény megszabja, és az elmúlt két évben az alacsony infláció és GDP-növekedés miatt nem, vagy alig-alig kellett volna nyugdíjat emelni. A kormány a pillanatnyilag rendelkezésére álló mozgásteret részben az előírás fölötti nyugdíjemelésre használta. Két év alatt az előírthoz képest annyival nagyobb volt a nyugdíjemelés, hogy egyes szakértők úgy aposztrofálták: a kormány visszaadta a 13. havi nyugdíjat. Ez a tendencia azonban nem folytatható, Vértes szerint csak a törvényes mértékű nyugdíjemelés lehetséges a jelenlegi gazdasági helyzetben.
Egy másik kérdező szerint a GDP növekedésével most már itt volna az ideje egy jelentős béremelésnek, „de nem ám 4-5%-os növekedésnek”, hanem legalább harmadával, felével kellene nőni a béreknek – vélte a kérdező.
A közgazdász ebben sem értett egyet. Úgy vélte: a GDP növekedése csalóka adat, mivel a növekedést részben az EU-források generálták, részben az autóiparban keletkeztek, és a profitot pedig a tulajdonosok javarészt kivitték az országból, az elmúlt évek alacsony inflációs szintje melletti béremelések miatt a bérek vásárlóereje eddig is nőtt, tehát egy ilyen emelésre nincs, és jelenleg a mostaninál nagyobb GDP növekedés esetén sem volna valós fedezet, az a versenyképességünket tovább rontaná.