Az egykori tanítványok még egyszer köszönik a Mesternek

Béda Józsiról többek között tudni kell, hogy egykori kalocsaiként ma már Kecskeméten él „túl a hetvenen”, akinek édesapját Kalocsán a kórház főszakácsaként ismerhették.

Józsi, felkeresve a „Szusza” Pista bácsiról írt megemlékezések szerzőjét elmondta, hogy őszinte büszkeséggel töltötte el, amikor a hatvanas évek legelején Pista bácsi egyedüli ’48-as utcabeli gyerekként invitálta a formálódó Rokkant telep focicsapatába. Az alábbiakban az ő megemlékezését kívánjuk megosztani portálunk olvasóival.

"Ha jól emlékszem, Rokkant telepen volt egy iskola, ahol Pista bácsi a mellette lévő üres területet talán fel is szántatta és le is döngöltette, ahol egy focira alkalmas igazi grundot szeretett volna kialakítani. Párszor talán már gyakoroltunk is ott, amikor az illetékesek közölték vele, hogy ott még sem lehet pálya, ezért a vasút felöli üres területet vettük célba. Beindultak a gyakorlások és az edzések, emlékezetes csatákat vívtunk a társakkal.  Ami miatt felkerestem a KALOhírek szerzőjét, az mindenképpen a Pista bácsi rendkívüli elszántsága és fociszeretete emléke volt, hiszen ő mindenfajta juttatás és jövedelem nélkül csak a focit és a gyerekek játékszeretetét tartotta szem előtt, ő soha egy fillér támogatást nem kapott ezért a munkájáért, vagy mondhatnám szerelméért a fociért.

Emlékezetem szerint elmentünk közösen vasat gyűjteni, aminek pénzéből szerelést tudtunk venni, de az „Öreg” már akkor benevezett bennünket a városi vállalatok közötti nagypályás bajnokságába is. Ha emlékezetem nem csal, a „Cementgyár” ellen jobbszélsőként egy lecsúszott beadásomból fantasztikus felső sarkos gólt értem el, amire még ma is szívesen emlékszem vissza. De játszottunk Miskén, Homokmégyen és Dunapatajon is Pista bácsinak köszönhetően.

Horváth Gyula barátom és csapattársam szüleinek lovas kocsija volt a szállító járművünk, vagy Pista bácsi, mint a „Kultúrcikk boltos” szerzett járművet. Mindent, mint mindig, az „Öreg” intézett önzetlenül szeretett csapata számára.

Csapattársaim voltak: Horváth Gyula, Martin Laci (Kukac), Havasi Karcsi, Lakatos(?), Katus „Fetyó”, Tóth „Habaz” Jancsi, Cselik(?), Körmöczi Pityu, Ruppáner(?), Farkas Jóska (Fari), Korsós Imre (Kopi), Varajti „Csidúr” (a képen tejfölszőkén az álló sor bal oldalán Béda Józsi látható).

Pista bácsinak köszönhettük többek között, hogy egy csapat szerkezetét – védők, középpálya, támadók – és ezek feladatait, elmagyarázta és megtanította velünk az egyes posztok és szerepkörök fő feladatait. Mindig külön hangsúlyozta, hogy a foci valódi csapatjáték, ahol az egyéni érdekeket mindig alá kell rendelni a csapattaktikának.
Még ma 71 évesen is csak a köszönet hangján szólhatok a társak nevében is az egykori mesterünk odaadó, önzetlen pedagógiai munkásságáról, emberi nagyságáról, gyermekszeretetéről – fejezte be visszaemlékezését Béda József.