A frissen nyírt fű illata valójában a növény segélykiáltása

A kutatók azt mondják, a frissen nyírt fű illatát a növény nyelvként használja. Valójában kommunikációs eszköz: azok a rovarok észlelhetik, akik a közelben vannak, és megmenthetik a növényt.

A német tudósok akkor figyeltek fel a jelenségre, amikor egy vadon növő dohánycserjét tanulmányoztak. Megállapították, hogy a zöld levelek illékony anyagai (green leaf volatiles, GLV) különleges összetételűek. Ha a növényt megtámadták a dohányszender (Manduca sexta) hernyói, az illékony anyagok riasztották a közeli ragadozó bogarakat, akik felfalták a hernyókat.

A tanulmány szerint a növények ezt nem tudatosan csinálják: a kérdéses anyagot a hernyók emésztőnedvei választották ki a növényből. A GLV kipárolgása viszont vonzza azokat a poloskákat, amik a hernyókkal és a lárváikkal táplálkoznak. Azt viszont ők sem tudják, a hernyók nyála miért tartalmaz ilyen anyagokat, holott ez elsősorban épp rájuk veszélyes.

A kutatók megpróbálták reprodukálni a jelenséget. Két csoport dohánynövényre rögzítettek hernyópetéket, amiknek az egyik felét hernyónyállal, a másikat a növény saját GLV-jével kezelték. Ezeknek csak 8 százalékát falták fel az odatévedő Geocoris poloskák, míg a hernyónyálasoknak csaknem egynegyedét megették.

Ugyanez a hatás érvényesül, ha füvet nyírunk, és megcsapja az orrunkat a jellegzetes illat: ezt szintén a GLV-k kipárolgása okozza. Azt majd máskor meséljük el, hogy egyes kutatók szerint a növények tulajdonképpen gondolkodni és számolni is tudnak, mert a túl lelkiismeretes vegetáriánusok a végén még halálra éheztetnék magukat.

Forrás: Index