Innen, a 21. századból visszanézve elél furának tűnik, hogy pár száz éve milyen kreatív trükköket találtak ki az emberek arra, hogy biztosan a mennyországba jussanak a haláluk után - mintha azt gondolták volna, hogy az Úr mindenható ugyan, de annyira azért mégsem figyel oda mindenre, és érdemes kiskapukat keresni a szabályokon. Az egyik ilyen, egészen meghökkentő trükkről, az öngyilkos gyilkosságokról már írtunk, most pedig egy hasonló célú, de szerencsére nem ennyire tragikus szokásról lesz szó.
A bűnevők biznisze az 1600-as évek végén született a mai Skócia területén, és egészen a 19. századig virágzott, főleg angol nyelvterületen. A trükk aránylag egyszerű volt: ha valaki váratlanul halt meg, úgy, hogy nem kapta meg az utolsó kenetet, akkor a legutolsó gyónása óta elkövetett bűnei feloldozatlanok maradtak, ergo bűnösként nem is juthatott a mennyországba. Itt jött a képbe a bűnevő, aki átszívta a saját lelkébe az elhunyt összes bűnét egy egyszerű rituáléval: a halott mellére egy szelet kenyeret tettek, amit a bűnevő megevett (néha járt sör is mellé), és azzal átvette a bűnök terheit - az elhunytat pedig el lehetett temetni, és megkönnyebbülten arra gondolni, hogy meg is van a tuti helye a mennyekben.
A bűnevőé nem volt különösebben jól fizetett munka: egy ceremóniáért 4 penny volt a fizetség, ami mai értékén legfeljebb pár ezer forintnak felel meg. Nem csoda hát, hogy a szakma művelői a legszegényebbek közül kerültek ki, akik másképp nemigen tudtak munkához és pénzhez jutni. A bűnevés ráadásul komoly stigma volt: mivel az elhunytak bűneit magukba szívták, mindenki úgy tartotta róluk, hogy elvetemült, szupergonosz figurák. Vagyis keveset kerestek, és cserébe még utálta is őket mindenki. Ennek ellenére jellemzően minden nagyobb falunak volt saját bűnevője, aki segített a holtaknak a mennyek országába jutni. Az egyház nem nézte túl jó szemmel a ténykedésüket, de nem is üldözte őket, amolyan szükséges rossznak tartották a jelenséget, ami végső soron mégis csak megnyugvást ad a holtak hozzátartozóinak.
Az 1800-as években a bűnevés szokása elkezdett kikopni, és a század végére szinte teljesen eltűnt. Az utolsó bűnevő, az angol Richard Munslow 1906-ban halt meg. Hogy az ő saját, és másoktól átvett bűnei megbocsáttattak-e, mielőtt eltávozott, arról nem maradtak fenn feljegyzések.
Forrás: Index
Megjelent a Fókuszban Podcast évzáró adása, melynek vendége dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és metropolita, akivel életéről, érseki munkájáról és az advent üzenetéről is beszélgettünk.
