A régi rómaiak jól elbántak a menstruációs görcsökkel

Ezen a témakörön belül is extra bizarr, hogy milyen széles körben és változatos célokra használták azokat a szereket, amiket ma a legdurvább keménydrogokként tartunk számon. A kokaint például helyi érzéstelenítésre alkalmazták az 1800-as években, a heroint pedig köhögés elleni szirup formájában adták tüdőgyulladásban szenvedőknek. És még ebben a kategóriában is elég meghökkentő az ópiumos tampon története.

A kutatások szerint az ópiummal átitatott tampont először az ókori rómaiak alkalmazták, és nem is ez volt az egyetlen szer, amivel a menstruáció alatt használt gyapjúdarabokat preparálták. Hippokratész, a híres görög orvos, akinek a nevéhez az orvosi etika sarokkövének számító eskü is fűződik, részletesen ír arról, hogy mi mindent használtak a rómaiak: mandulaolajat, mézet, csontvelőt, tengeri hagymát. Az ópiumot mákból nyerték ki, és fájdalomcsillapító hatása miatt volt használatos.

Ez a praktika aztán a későbbi időkben is fennmaradt, sőt, a 18. századi Amerikában valósággal reneszánszát élte. Akkoriban az ópiumot egészen változatos módokon használta az orvostudomány, az egyik legnagyobb propagálója Samuel Bard, George Washington háziorvosa, híres iskolaalapító, és korabeli orvosi szakkönyvek szerzője volt. Ő több művében is előszeretettel ajánlotta hölgyeknek a menstruáció idejére az ópiummal és (az egyébként mérgező) nadragulyával átitatott tampon használatát, ami az ígéretek szerint hatékonyan csökkentette a menstruáció kellemetlen mellékhatásait, a görcsöket, a rossz közérzetet. Bard másik kedvenc kezelése az általános gyengélkedésre, gyomorbántalmakra, és hasmenésre ajánlott ópiumos beöntés volt.

Az ópiumos tampon egészen a 19. század második feléig népszerű praktika maradt, de egyre inkább a háttérbe szorították a szintén menstruációs fájdalmak kezelésére ajánlott, és szintén ópiumot, illetve 25-30 százaléknyi alkoholt tartalmazó tonikok. A 20. század elején aztán, a modern tampon megszületésével végleg kiment a divatból.

Forrás: Index