AZ IKEA-EFFEKTUS TÉNYLEG LÉTEZIK

Az első kísérleteket Michael I. Norton (Harvard Business School), Daniel Mochon (Yale Egyetem) és Dan Ariely (Duke Egyetem) végezték a témában, még 2011-ben. A kísérletek azt mutatták, hogy az összeszerelés folyamata növeltek a tárgyak értékét a vásárló szemében. Bár az IKEA üzletpolitikájának része, hogy azért adhatja olcsóbban a bútorait, mert nincsenek összeszerelve – felárért azt is elvégzik, egyébként a vásárlóra hárul a feladat –, a jelek szerint az emberek többre tartanak egy terméket, amibe a saját munkájukat is belefektették.

Norton és munkatársai kíváncsiak voltak, hogy csak az összeszerelés folyamata önmagában elegendő-e ahhoz, hogy a vásárlók hajlandók lennének többet fizetni érte. Ehhez három kísérletet is elvégeztek: az elsőt origami figurákkal, a másodikat legóval, a harmadikat IKEA-dobozokkal. Az IKEA-teszt azt az eredményt hozta, hogy a vásárlók 63 százalékkal többet fizetnének egy bútorért, amit ők maguk szereltek össze.

A további kísérletek azt is bebizonyították, hogy csak azok a bútorok lesznek igazán értékesek a vásárlók szemében, amiket az utolsó csavarig ők építenek meg. A vásárlók nem igazán becsülik azokat az IKEA-bútorokat, amiket csak részben kell nekik összeállítaniuk.

Az origamival végzett kísérletben két csoport vett részt. Az első csoport darukat és békákat hajtogatott papírból, majd megbecsülte, hogy mennyire tartja a saját munkáját. A második csoporttól csak azt kérték, hogy mondják meg, mennyit fizetnének a hajtogatott figurákért, illetve más, profik által készített origamikat is mutattak nekik. A második csoport tagjai a profi origamisok munkáját többre tartották. Az első csoport tagjai ugyanolyan magasra értékelték a szakértők munkáját, mint a sajátjukat.

Az IKEA-effektussal végzett további kutatások azt is kimutatták, hogy a munka végeredménye is sokat számít. Ha a jelölteknek nem sikerül összerakniuk a bútort, az eltékozolt időt kárba veszett fáradtságként könyvelik el, így az IKEA-effektus hatása nem érződik.

Forrás: Index