És akkor a londoni ködből gyilkos lett

A hirtelen iparosodás általában hasonló szörnyű mellékhatásokkal jár. Az angliai ipari forradalom a kapitalista kizsákmányolással és a széntüzelésű erőművekkel náluk már történelem volt, mire Mao Ce-tung meghirdette a kínai nagy ugrást. Nem csoda, hogy a brit történelem legsúlyosabb légszennyezettségi katasztrófája fél évszázaddal korábban bekövetkezett – csak ők tanultak is belőle valamit.

Az 1952-es, „nagy szmogként” vagy „nagy füstként” is emlegetett szmogkatasztrófa több tényező együttes hatása miatt alakult ki. A második világháború után megnövekedett a londoni autóforgalom, és a közeli erőműveket magas kéntartalmú szénnel üzemeltették. A Fulham, a Battersea Power Station, a Bankside és a Kingston szénerőművek naponta több ezer tonna szennyező anyagot pöfögtek a levegőbe. Bár december végén hideg volt, egy anticiklon miatt napokig szélcsend uralkodott, így a brit fővárost hamarosan ellepte a fátyolszerű, igen sűrű köd.

Londonban már az 1200-as években is probléma volt a levegő rossz minősége, de az 1952-es nagy füst hatása katasztrofális volt. A közlekedés lehetetlenné vált, mert az autósok nem láttak a füsttől. A színházak és a mozik beszüntették a műsorokat, mert a nézők nem láttak el a színpadig. A sűrű füst miatt egyesek eltévedtek, ha kimerészkedtek az utcára. A földalattit leszámítva leállt a tömegközlekedés, és a mentők sem tudtak elindulni. Az összes szabadtéri sporteseményt lefújták.

A londoniaknak nem is kellett kilépniük a lakásból, ha látni akarták a ködöt, mert a fojtogató füst a lakásokba is beszivárgott. December 8-án a fullasztó füst több mint négyezer embert ölt meg, és legalább százezer ember szenvedett enyhébb-súlyosabb légúti megbetegedésektől. A halálos áldozatok számát 6-12 ezerre becsülik.

A füst csak néhány napra borította el Londont, így nem tört ki komolyabb pánik. Ezalatt a bűnözők és a fosztogatók szépen megszedték magukat, mivel a sűrű ködben észrevétlenül surranhattak be mások lakásába. December közepére a levegő kitisztult, és az élet visszatért a rendes kerékvágásba.

A halálos áldozatok száma, az infrastruktúra összeomlása és a köd miatt elharapódzó bűnözés miatt a brit kormány is belátta, hogy változtatásokra lesz szükség. 1956-ban elfogadták a „Tiszta levegőt!” törvényt (Clean Air Act), ami csökkentette a károsanyag-kibocsátást: korlátozták az erőművek teljesítményét, és kedvezményt adtak azoknak, akik széntüzelésű tűzhely helyett gázra váltanak.

Forrás: Index