Miért csuklunk?

Pedig több szempontból is ősi reflexről van szó. Ha hihetünk az evolúciós biológiának, a csuklás több százmillió éves múltra tekint vissza; és az első csuklásunk nem is születésünk után, hanem még az anyaméhben kezdődik.

Mivel semmi nem támasztja alá, hogy a csuklásra szükség lenne, a szakértők az evolúciós biológiához fordultak segítségért. Végül azt bírták kisütni, hogy azért csuklunk,

mert nem felejtettünk el ebihalnak lenni.

Ez némi magyarázatra szorul, fogjunk is hozzá. A csuklás a légzésért felelős izmok heves összerándulásával jár: ez érinti a rekeszizmot, a mellkas és a nyak izmait, a nyelv hátsó részét, a szájpadlást, illetve a gégefedőt. Ez utóbbi adja a csuklás jellegzetes hangját – nemcsak egyszer, hanem kiszámíthatatlan ritmusban ismétlődve.

Tudják, kik csinálnak még hasonlót? Az ebihalak.

William A. Whitelaw, a Calgary Egyetem professzora szerint az ebihalak fejlődésében van egy szakasz, amikor az állatoknak egyszerre van tüdejük és kopoltyújuk. Hogy a vízben is lélegezhessenek, az ebihalak megtöltik a szájukat vízzel, majd lezárják a gégefedőjüket, és kinyomják a vizet a kopoltyújukon. A mechanizmust tekintve ez alig különbözik valamiben a csuklástól. Maga a folyamat a primitív, lélegző élőlényekre is jellemző: a csőrös csuka, a tüdős halak és a kétéltűek ugyanígy küzdenek a betevő oxigénért.

Az elméletet az is alátámasztja, ahogy a csuklás az agyban lezajlik. A folyamatot az agytörzsben generálódó jelek szabályozzák. A kétéltűek agya kopoltyúmozgás-szabályozás közben, illetve az emberi agy csuklás közben nagyon hasonló elektromos jeleket bocsát ki. Mivel az agytörzs evolúciója még az őshüllők kifejlődésének idején kezdődött, valószínű, hogy a leadott jelek most is ugyanazok, mint 370 millió éve voltak – csak közben elveszítettük a kopoltyúnkat.

Hogy miért maradt meg pont ez a funkciónk, arról csak találgatni lehet. Christian Straus, a párizsi Pitie-Saltpetriere Kórház kutatójának elmélete szerint a csuklás miatt alakulhat ki az emberekben a csecsemőkori szopóreflex, mivel az izmok mechanikai reakcióit tekintve ez is hasonló elven működik. Straus hipotézise ésszerűnek tűnik, de amíg nem tudják bizonyítani, hogy az érintett agyterületek hasonló aktivitást mutatnak csuklás és szopás közben, addig mindez nem több puszta feltételezésnél.

Forrás: Index