Mióta használunk evőeszközöket?

Nem meglepő módon a legrégebbi evőeszköz a kés, a történelem előtti időkben nyúlik vissza használatának kezdete. Vadászeszközként kezdte, később vált fokozatosan az étkezések részévé. Roppant egyszerű oka van ennek: valamivel fel kellett vágni az ételt.

Ugyanakkor egészen meglepő, hogy kifejezetten asztali formája csak nagyon későn alakult ki. A középkorban az emberek még a vadászkéseiket használták az asztalnál is, a kifinomultabb forma csak a francia Bourbon-dinasztia megjelenéséhez köthető. Akkoriban a kések az asztalnál fenyegetést jelentettek, így be is tiltották ezeket. Helyettük tompa, csak étkezéshez használható késeket tettek az asztalokra.

A kanalat is viszonylag régen találták fel, hiszen a nem felszúrható ételeket is meg kellett enni valahogy. A legkorábbi kanalakat nem is faragták, hanem a természetben előforduló tárgyakat használták, mint kagylóhéj, vagy homorúbb kődarabok. Ezeknek szára sem volt, de az első ember alkotta kanalaknak sem volt, inkább egy kisebb mélytányérhoz hasonlítottak.

Az első nyeles kanalakat az ősi Egyiptomban készítették, legalábbis a régészeti leletek arra utalnak, hogy időszámításunk előtt 1000 körül már használtak nyeles kanalat. A történelemben mindenféle anyagból készítettek attól függően, hogy milyen társadalmi réteghez tartozott tulajdonosa. A görögök és a rómaiak bronzból és ezüstből is készítettek kanalat, ez a szokás aztán fennmaradt a középkorra is. Érdekes, hogy a kanalat nem csupán étkezésre használták, a tulajdonosának gazdagságát is kifejezték vele, valamint különböző szertartásokon is használták.

A legkésőbb a villát kezdték el használni az étkezéseknél, egészen a 16. századig nem is volt túl népszerű. Pedig már az ókori Egyiptomban is használtak villát, Kínában is találtak villákat az időszámításunk előtti 2-3. évezredből. Európában a 11. századi Velencéből vannak olyan feljegyzések, amelyek a villa használatáról szólnak. Egy bizánci hercegnő hozta hozományként a városba. A villa hódító útjára a 16. században indult, Medici Katalinnak köszönhetően, aki egyebek mellett a tészta, az olivaolaj és a chianti népszerűségében is úttörő szerepet játszott. Miután hozzáment II. Henrik francia királyhoz, a francia udvarban is megjelent a villa. Azért még hosszú éveket kellett várni ahhoz, hogy mindennapi része legyen az étkező asztalnak. Leginkább akkor kezdett el terjedni, amikor fontossá vált a higiénia.

Az evőeszközöknél még azt érdemes megjegyezni, hogy eleinte még mindenki magával hordta a saját evőeszközeit. A villa elterjedésével alakult át ez, de egészen a 17. századig kellett várni a teríték megjelenéséig. Ekkortól már egységes kialakításra törekedtek, megjelent az evőeszközök dizájnja, stabil helyük lett az asztalon. Olyannyira, hogy ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy a kést és a villát felcseréljék egymással.

Forrás: Index