Régen úgy hitték, háton fekve jönnek a káros nedvek

Folyamatos küzdelem a napi nyolc óra alvásidő eléréséért? Forgolódás, hánykolódás egész éjjel? Ha kora újkori elődeinknek hinni lehet, aki ettől szenved, a bénulástól a gonosz démonok látogatásáig egy sor veszélynek teszi ki magát.

Minderről egy új kutatásban is olvashatunk, amelyet Sasha Handley, a Manchesteri Egyetem docense nemrég könyv formájában is publikált (Sleep in Early Modern England, Yale University Press, 2016). A vizsgálat – melynek elsődleges forrásai a korabeli naplók, levelek, egészségápolási kézikönyvek, prédikációk és ábrázolások voltak – bebizonyította, hogy a kora újkori Angliában nagyon komolyan vették az alváshoz kapcsolódó problémákat. Ahogy a kutató megfogalmazta: „A nyugodt alvásról úgy tartották, a test és az elme utánozhatatlan természetes felfrissülését hozza magával, a fizikai és mentális egészség nélkülözhetetlen eleme, valamint az üzleti sikerhez és a személyes reputáció megőrzéséhez is elvezet.”

Az egészségügyi tanácsadó brosúrák kiemelték a jó alvás előnyeit, amely – az egyik 1539-ben kiadott népszerű útmutató szerint – „a testet teltebbé, a szellemet nyugodtabbá és tisztábbá” teszi, „a kedélyt pediglen mértékletessé”. De ennél is fontosabb tényező, hogy az éjszakai nyugodalom a lélek üdvét is szolgálja: „A kiegyensúlyozott alvási szokásokkal bizonyíthatták egymásnak az emberek, hogy jó keresztények” – mondta a Manchesteri Egyetem oktatója. Ha túl sokat henyélt az illető, hajlamos volt a restség bűnére, ám ha túl keveset, még nagyobb vétkeknek tehette ki a testét.

Maga az alvás is komoly kockázatokat vetett fel. Úgy vélték, a természetes és a természetfeletti világ ér össze benne, és az alvókra maga az ördög leselkedik. Akik a hátukon feküdtek, rettenetes következményekkel számolhattak, hiszen az agyukat úgymond elöntötték a káros nedvek, ami rémálmokat idézett elő, s odacsalogatta az "incubus"-okat vagy "succubus"-okat, a hím- és nőnemű démonokat, akik áldozatuk mellkasára ülve lebénították az illetőt, és gonosz kísértéseknek tehették ki őt.

Sörfőzés és nemi élet

Szertartások és szokások garmadával védekeztek a kora újkori emberek az alváshoz kötődő veszélyekkel szemben és igyekeztek megőrizni kedvező hatásait. A ágyakat gondosan megtisztították és bevetették, kegytárgyakat és kamillával, levendulával elkészített altatócseppeket helyeztek a kezük ügyébe, hogy nyugodt körülményeket biztosítsanak maguknak. A lefekvésnek is megvoltak a maguk rituáléi: az éjszakai imádságot igencsak javallották, és óva intettek a káros szokásoktól, így nehéz ételek vagy alkohol fogyasztásától a lefekvés előtt. Arra ösztönözték az embereket, hogy fejüket feltámasztva pihenjenek (hogy fel ne öklendezzék véletlenül az ételt), először a jobb oldalukra dőlve, később viszont balra fordulva, hogy gyomruk megkönnyebbüljön és jobb legyen az emésztésük.

Úgyszintén népszerű volt a „szakaszolt” alvás rutinja: egy-két órás ébrenléttel két részre osztották az alvásciklust, a kettő között olvasással, imádkozással, nemi élettel, házimunkával, sőt sörfőzéssel lehetett agyonütni az időt.

A kora újkori történelem szakértője szerint furcsa elképzeléseik ellenére elődeink jobban felkészültek az éjszakai nyugodalomra, mint a mai emberek, lévén, hogy rengeteg időt fordítottak az alvásukkal kapcsolatos kérdések elrendezésére. Handley úgy véli, a szórakozás új típusú formáival és a modern technológiával megbolondított alvásra ma kevesebb figyelmet fordítunk, és sokat tanulhatnánk a megelőző korok szokásaiból.

„Érdekes jelenség, hogy az egészségügyben dolgozók és a sajtó is gyakorta az alvás aranykoraként emlegetik a szakaszolt alvás korát. Reményeim szerint kutatásom megerősíti azt a kézenfekvő tényt, hogy nem csupán a biológia, de a kultúra és a környezet is lényeges szerepet játszik az alvást körülvevő szokásokban és rituálékban, és annak minőségét is befolyásolják.”

Forrás: Index