Senki sem halott, amíg nem meleg és halott

Az egyik leghíresebb ilyen eset 1999. május 20-án történt a svéd Anna Elisabeth Johansson Bågenholmmal, aki egy síbalesetben 80 percre jeges vízbe került, és a 13,7 Celsius-fokra lehűlt testével felállította a legalacsonyabb testhőmérséklettel életben maradás akkori világrekordját. (Ezt 2010 karácsonyán megdöntötte az akkor hétéves Swede Stella, 13 Celsius-fokkal.)

Bågenholmnak szerencséje volt, mert a jég alatt talált egy kis levegővel teli üreget, így egy ideig oxigénhez jutott. A keringése azonban már a negyvenedik percben leállt.

Kimentése után helikopterrel a Tromsøi Egyetemi Kórházba szállították, ahol totálisan halottnak tűnt, az út során bevetett defibrillátor és a szívmasszázs teljesen hatástalan volt. A kórházban azonban több mint száz orvos kilenc órán át küzdött az életéért.

• 21:10 perckor került a kórházba.
• 21:40-kor lélegeztetőgépre kapcsolták, és mesterségesen keringették a vérét, hogy a testén kívül felmelegítsék.
• 22:15 perckor észlelték az első szívverését.
• 0:49-kor már 36,4 fokra volt a hőmérséklete.
• 2:20-kor újra működött a tüdeje.

A következő 35 napot még lelegeztetőgépen töltötte, de már május 30-án felébredt, nyaktól lefelé bénultan. Ebből szerencsére felgyógyult, maradandó agykárosodás nélkül, csak a kezeiben és a lábaiban van némi nyoma az idegkárosodásnak. 1999 októberében már újra dolgozni kezdett.

A szélsőséges lehűlést elszenvedők többsége az orvosok minden igyekezete ellenére meghal, de a 28 Celsius-fok alá hűlő felnőtteknek akár a harmada is túlélheti a fagyást. Bågenholm esetéből azt a tanulságot szűrte le az orvostudomány, hogy a sikerhez rengeteg dolog szükséges: a balesetet észlelők gyors reagálása, a kitartó szívmasszázs, a mentők gyors helyszínre érése, a kórházi erőforrások hatékony felhasználása és a kihűlt test igen agresszív felmelegítése.

És nem szabad halottnak nyilvánítani az embert, amíg túl hideg. 

Forrás: Index