Az 1919-ben a kommunista rémuralom hóhérai által kivégzett kalocsai hősök tiszteletére rendezett megemlékezést a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár péntek délután a Szent István király úton, a gyermekotthon falán elhelyezett emléktáblánál.
A gyásznapon a megemlékezés keretében a Himnusz közös eléneklését követően Váczi Attila Rácsai Róbert Októberi litánia című versének részletét szavalta el, majd a Történelmi Vitézi Rend főkapitányának vitéz Hunyadi Lászlónak a távollétében, megbízásából Miklós György Róbertné vitéz Paulisz Zsuzsanna, a Máltai Szeretetszolgálat kalocsai vezetője mondott emlékező beszédet.
A szónok felidézte a kommunista halálbrigádok rémtetteit, amelyek visszavonhatatlanul megmaradtak a nép emlékezetében. Név szerint is felsorolta mindazokat, akiket 1919. június 24-én utolért a kommunista mozgalom erőszakhulláma.
97 évvel ezelőtt Szamuely Lenin Fiai kegyetlenül felakasztották és főbe lőtték azokat, akikről úgy vélték, az új rend, a Tanácsköztársaság ellenségei.
Horváth Lajos joghallgatót, élt 21 évet.
Vargacz Gergely halomi földbirtokost, élt 42 évet.
Bernáth Ferenc napszámost, élt 32 évet.
Varajti József földművest, élt 17 évet.
Romsics János földművest, élt 40 évet.
Berta Antal bérest, élt 44 évet.
Berta Somogyi János napszámost, élt 44 évet.
Császár István szolgabírót, ét 32 évet.
Csiszár Jenő tanítót, élt 20 évet.
Gallina Zoltán érseki uradalmi intézőt, élt 43 évet.
Kovács Gergely napszámost, élt 50 évet.
Mészáros István tanítóképzői tanárt, élt 30 évet.
Ribéri József földművest, élt 45 évet.
Kálmán József fakereskedőt, élt 40 évet.
Nem lévén több kivégzésre alkalmas fa, június 25-én a városi törvényszék udvarán lőtték főbe: Szabadi István napszámost, élt 37 évet, Horváth Gyula zenészt, élt 32 évet, Rigó Ferenc napszámost, élt 17 évet, Lesnyik István borbélyt, élt 26 évet.
Ugyanazon a napon akasztással végeztek Kővágó Sándor gépésszel, élt 27 évet, és Musza József cipésszel, élt 43 évet.
– Az a tény, hogy itt évről évre megemlékezünk a Kalocsán kivégzettekről, azt jeleneti, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Bár életüket a véres kezű terrorhatalom elvette, az utókor emlékezete intő történelmi példaként állítja elénk vértanúságukat. Intő példaként, amelyet felnövekvő nemzedékekkel kell megismertetni, hogy soha ne ismétlődhessen meg – hangzottak Miklós György Róbertné szavai a péntek délutáni tikkasztó hőségben árnyékot nyújtó, ám mindmáig szomorú emléket őrző fák tövében.
A gyásznap szónoka dr. Madarász Gyula ügyvéd, képviselő-testületi tag gyászbeszédét idézve zárta gondolatait:
Ne sírjatok itt hagyott apák, anyák, hitvesek és elárvult gyermekek, a megölt hozzátartozóitok emléke a nemzet mártírjainak dicsőséges sorába örökké élni fog. Amíg a magyar tanító magyar polgár gyermekét oktatja az iskolában.
A továbbiakban Thiesz János mondta el az alkalomhoz illő, Az ördög 133 napja című versét. Ezután Bolvári Ferdinánd Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el a gyermekotthon falán elhelyezett emléktáblánál, a többi emlékező pedig a két évvel ezelőtt felállított emlékoszlopnál hajtott főt, illetve kötött gyászszalagos fehér szegfűket az ott álló, rettenetes terhüket 1919. óta cipelő fák derekára.
A rendezvény a Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével zárult.