Hetvenhárom éve, 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben megkezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. Ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb idegen földön elszenvedett veresége. Az elesettekre és a fogságba kerültekre Kalocsa Város Önkormányzata vasárnap délelőtt emlékezett az Eperföldi Általános Iskola előtt álló, Benedek György szobrászművész által készített emlékműnél.
A Himnusz hangjai a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekara előadásában hangzottak el, majd előbb Pataki Dóra szavalta el Feleki Sándor: Ki tudja hol? című költeményét, azt követően pedig Medvegy Petra énekelt két népdalt. Az Eperföldi iskola két tanulójának felkészítői Szvétek Klára és Oknerné Németh Erika voltak.
A doni katasztrófa emléknapja alkalmából dr. Angeli Gabriella képviselő asszony mondott beszédet, családjának közvetlen érintettségére kitérve. Az akkor 21 esztendős nagyapját a 2. Magyar Hadsereg szakaszvezetőjeként küldték a Don-kanyarba. Urivnál kapott tüdőlövést. Egy bokor alján feküdt, amikor a szanitéc rátalált, aki gézzel, és földdel tömte be sebét, nehogy elvérezzen. 1942 szeptemberében az akkoriban utolsóként induló, sebesülteket szállító vonattal tért haza.
Angeli Gabriella a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezreinek szenvedését és vesztének körülményeit is felidézte ide kattintva teljes terjedelmében elolvasható beszédében.
A visszaemlékező szavak után Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című költeményét Kállai Sándor előadásában hallgathatták meg az egybegyűltek, akik ezt követően elhelyezhették az emlékezés virágait és mécseseit.