Általános szokás, hogy Mindenszentek napján rendbe teszik, virággal, koszorúval díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát és mécsest gyújtanak a halottak üdvéért. A kalocsai önkormányzat ezen a napon meghitt műsorral és közös gyertyagyújtással emlékezett meg mindazokról, akik már nem lehetnek közöttünk.
A temetőkapuban virágárusok árulják a krizantémot, messzire terjed a sült gesztenye és a kürtős kalács illata, és nincs hiány édességárusból sem. Noha a legtöbben a városi piacon már bevásároltak, még így is kígyóznak a sorok a Béke utcai bejáratnál, az autók lépésben haladnak, parkolni az utcában csak jó szerencsével lehet.
Mindeközben méltóságteljes emlékezés zajlik a ravatalozó épülete előtt, ahol Madainé Szilágyi Anita köszönti az egybegyűlteket, majd Mihó Izabella a fájdalmas veszteségről, az elmúlásról szóló verseket olvas fel, amit a Kalocsa Kamarakórus alkalomhoz illő dalokkal egészít ki felidézve az elhunyt szerettekkel együtt töltött idő szépségét.
Ismerősök köszönnek egymásra, idősek és fiatalok jönnek, mennek, meg-megállnak gyertyát, mécsest gyújtani az ismeretlen helyen nyugvó pedagógusok oszlopánál.
Egyre több és több láng ég, ameddig a szem ellát gyertyák és mécsesek fényétől ragyog a temető. Ahogy sötétedik, úgy szaporodnak az apró fénycsóvák, ahogy esteledik, úgy csendesül el a temető…