A Dusnok élről várja a folytatást – Sáfrán Ferenc fiai szárnyaltak az ősz során

A 2015/2016-os bajnokság őszi szezonját is toronymagasan az élen zárta a Sáfrán Ferenc vezette dusnoki tizenegy, így arra kértük az edzőt, értékelje csapata teljesítményét.

– Hét pont előnnyel zártunk az élen az örök vetélytárs Nemesnádudvar előtt. Mérlegünk: 15 mérkőzésből 14 győzelem és 1 vereség, idegenben pedig százszázalékos volt a teljesítményünk. Az egyetlen fiaskónkat hazai pályán a Sükösd ellen szenvedtük el (0–1), amelyet az ősz leggyengébb játékával sikerült elérnünk. Úgy érzem a vereséghez hozzájárult néhány játékosunk hét egymás utáni győzelmünk felett érzett túlzott önbizalma is, amelynek pofon lett a vége, ám mint kiderült, ettől felébredtünk.

Önmagunk erejéhez képest gyengébb játékot produkáltunk a Híd SC ellen is, ám ezt a meccsünket ellenfelünk tapasztalatlansága miatt szerencsére megnyertük. Igaz, itt is kaptunk szinte a félpályáról egy gólt, amivel máris eljutottam kapusaink értékeléséhez. A Bátyáról visszaigazolt Bakula Pityu egyetlen edzésen sem vett részt, míg hálóőrünk Tóth Laci edzésszámát is egy kezemen meg tudom számolni! Bakula csak néhány meccsen állt be csereként, ráadásul sikerült a kispadról is egy négy meccses eltiltást összeszednie, amit ki sem érdemelt.

Akadt továbbá néhány olyan meccsünk is, ahol közepes játék is elég volt a győzelemhez, mint például a Tompa, a Csávoly vagy az Érsekcsanád elleni találkozók.

A legjobb játékunkat egyértelműen a Nemesnádudvar ellen nyújtottuk, ahol mindenki nagy elszántsággal, erejét megfeszítve küzdött. Kiemelném Kristály Dani itt nyújtott parádés játékát, aki az egész ősz legmagasabb osztályzatát kapta tőlem a csapaton belüli teljesítményversenyben. A pontversenyben egyébként Rónai Anti végzett az első helyen, Bolvári Zoli és Simonits István előtt. Góljaink döntő többségét is Zoli és Anti szerezték. Az elején még aggódtam kissé, mivel korábbi gólfelelősünk Bárdos Laci eligazolt tőlünk, ám mint a szezon végére kiderült, alaptalanul.

Új taggal is bővült a keretünk a Bajaszentistvánról érkező Csobolya István személyében, aki több poszton is bevethető volt.

Elől Bolvári Zoli nagyon jól teljesített – amit 22 gólja is alátámaszt–, de azért jó lenne, ha a feltörekvő fiataljaink is megpróbálnának felzárkózni mellé. A legfiatalabbak közül Eleki Dávid is jó eséllyel pályázhat erre, míg Simonits Tamás inkább középpályán szerepeltethető, Droblyen Péternek pedig a hozzáállásán illene változtatnia.

Ami a védelmünket illeti, még itt is van csiszolnivalónk, de azért igyekeztem úgy forgatni a játékosokat, hogy az ne az eredményesség rovására menjen. Az, hogy kit hova jelöltem kezdőként, vagy kiket mikor csereként, szemmel láthatóan nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Ennek apropójából, itt és most, tennék egy apró megjegyzést. Úgy tizenöt évvel ezelőtt is jó csapat volt Dusnokon, tele nagyon jó játékosokkal, akik nagyobb rutinnal, nagyobb teherbírással, pontosabb és erősebb rúgótechnikával rendelkeztek, mint akkori fiatalként én, ám nekem volt erőm kivárni az én időmet. Minden edzésen ott voltam, igyekeztem, ám csereként ültem végig meccsek hosszú sorát, szerintem a jelenlegi csapatunkból senki nem ült végig csereként annyi meccset beállítás nélkül, mint jómagam azokban az időkben. Örültem, hogy olyan focistákkal lehettem egy csapatban, mint Sánta Zoli vagy István Zoli és persze még hosszan sorolhatnám. Mindezt csak azért hoztam, fel, hogy a feltörekvő fiataljaink és a cseréink is rádöbbenjenek, hogy jóval több alázattal és odaadással is tehetnék a dolgukat, és ha pályára lépnek, ott játékukkal is bizonyítsanak.

Többnyire a „győztes csapaton ne változtass” elvet alkalmaztam, és csak akkor döntöttem másképp, ha nem láttam más megoldást.

Nem vagyok elégedett az edzéslátogatottsággal, a csapatunk fele – éppen a védő szekcióból – keveset edzett, amin változtatnunk kell, igaz a srácok hellyel-közzel a tétmeccseken igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy ne kapjunk gólt.

Az első helyet ugyan hét pont előnnyel mi birtokoljuk, de nem szeretném, ha nyugodtan hátradőlnénk ennek tudatában, mert éppen két éve velünk fordult elő, hogy kilenc pont hátrányból előztük meg a Császártöltést és lettünk bajnokok egy emlékezetes tavasz után. Ugye azért ez több mint tanulságos – fejezte be őszi szezonnal kapcsolatos gondolatait Sáfrán Ferenc a Dusnok KSE edzője.