Font Sándor karácsonyi gondolatai

Már a szó is misztikus, az egész világ kultúrnépe tudja vallástól függetlenül, hogy ez a szó a keresztény világ legszentebb ünnepét jelenti. Ádventi időszakkal készülünk rá, már alig várjuk, hogy letegyük az egész év terhét, és csak a szeretteinkkel foglalkozzunk. Márai Sándornak rengeteg karácsonyt megidéző gyönyörű írása van. Azonban 1956 forradalmának leverése után egy vérfagyasztó verset írt a közelgő karácsony alkalmával. És abban van egy mondat: „Mert ez nagyon furcsa karácsony.”

Ez a sor jár már napok óta a fejemben, mert a most közelgő karácsony is egy furcsa karácsony lesz.  Mintha háborús időket élnénk, időszaki kijárási tilalom van, korlátos az összejövetelek lehetősége. Ma még azt sem tudjuk, hogy a szentestén szokásos szentmisék, istentiszteletek megtartásra kerülhetnek-e.   korlátozások oka egy (szabad szemmel) nem látható, emberek életét kioltani képes ellenfél.

És lehet, hogy épp ezen rendkívüli körülmények adnak esélyt arra, hogy a családunkkal, legközelebbi szeretteinkkel többet foglalkozzunk. Hogy ne csak letudjuk az éppen soron következő karácsonyt, annak vásárlási, időbeosztási rutinjaival, hanem őszintén kérdezzük meg: Hogy vagytok? De ne csak a vírusra utaló kérdés legyen ez, hanem ez a kérdés az egész létükre, a karácsonyi várakozásra, a szeretet kiteljesedésére utaljon. Mikor, ha nem most, ezekben az időkben?   Pál apostol – talán a világ ismert irományai közül az egyik legszebb iratban, - a Korinthusbeliekhez írt Szeretet himnuszában a szeretetről többek között ezt írja: „Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel.” Tehát nincs olyan élethelyzet, amelyre a szeretet ne lenne gyógyír! És talán most ezt a gyógyírt igénybe is kellene venni, mert olyan időket élünk. De milyen is ez a szeretet? Spórolni kell vele? Csak némely kitüntetettnek jár? Lehetnek olyanok, akiktől sajnáljuk a szeretetet? A kétkedőknek ugyanebben az iratban megadja a választ: „ A szeretet soha el nem fogy”  Ez a rendkívüli tömör mondat minden kétkedő kérdésünkre választ ad: A szeretet minden élethelyzetre gyógyír, és soha el nem fogy.

Azt kívánom ezen sorok olvasóinak, hogy ebben az ismeretben éljék át ezt a furcsa karácsonyt. Tegyenek félre mindent, csak a szeretettel foglalkozzanak. Talán egy év múlva csak anekdotázunk, meg viccelődünk a ma még életeket veszélyeztető helyzeten. Reménykedjünk ebben. Kálvin a kilátástalanságok közepette azt mondta: Post Tenebras Lux. Azaz: Sötétség után világosság. Vagy bővebben: Nincs olyan sötétség, amely után világosság ne következne be. Tehát az örök remény nélkül – hogy a legrosszabb helyzet után biztosan jönnie kell egy jobbnak, - az emberiség elveszne.

Ez a szeretettel körbevett remény hassa át a családokat, így kívánva Áldott Ünnepeket!