Már szép gabonakeresztekben, ahogy mondják, kepékben áll az ordasi határban a búza. Szombaton délután ötkor, hamisítatlan aratóidőben láttak neki a kenyérnekvaló betakarításának a környező falvak legderekabb aratóiból verbuválódott bandák, egy jó óra múlva már csak a tarlót, kepét rendezgették az aratóversenyen részt vevő csapatok, míg a leggyorsabbak már a szépen rakott keresztek tövében fogyasztották a közönséggel együtt a jól megérdemelt aratási elemózsiát.
Az aratóversenyre érkezőket a falu központjában délután négykor köszöntötte Szabó Zsolt polgármester, majd rövid megnyitó beszédet mondott. P. Szabóné Kovács Teodóra református tiszteletes asszony megáldotta a kévéket és hálát adott a búzatermésért, Kiss István, a zsűri elnöke pedig ismertette a szabályokat és a verseny lebonyolításának menetét. A parcellasorsolást követően a versenyző aratóbandák és a szurkolók, érdeklődők együtt vonultak a megmérettetés helyszínére, a Bukros-dűlőn e célra fönntartott búzatáblához.
Időutazás
A versenyben nemcsak a gyorsaság számít, hanem a sasszemű zsűri a munka minősége, a tarló szépsége, egyöntetűsége, a kéve tömörsége és alakja mellett kiemelt figyelemmel kísérte az eszközök, viseletek, a felszolgált étkek, italok eredetiségét és a tálalást is. Így a hagyományos nagy fagereblyék, kékfestő vagy kalocsaival hímzett ruhák, csikóbőrös kulacs mellett olyan csodákat is láthattunk, mint például egy kétszáz éves agyagkorsó, vagy 1934-ből származó „kistestvére”.
Összegészében olyan benyomása lehetett a jelenlévőknek a verseny alatt, mintha legalább jó félszáz évet, de inkább egy bő évszázadot, vagy többet ugrott volna vissza az időben. Aki jól figyelt, azt is megtanulhatta, hogyan kell rakni a kepét, amelyben a gabona már az időjárás viszontagságaitól biztonságban kivárhatja az aratás végét.
Aki nem volt ott, vagy nem figyelt eléggé, annak elmondjuk, hogy legalulra a tolvaj kéve kerül. E célra a leghitványabbul sikerült kévét kell választani, nemcsak azért, hogy ne látsszon, hanem azért is, mert ez esős időben befülledhet, ráadásul ezt találják meg legelőbb a gabonatolvaj rágcsálók. Igyekezni kell tehát úgy állítani a tolvajkévét, hogy a szemek, amennyire lehet, fölülre kerüljenek. Arra jöhetnek aztán a kévék szépen párosával, a kalászokat a kereszt belsejébe rejtve. Amikor megrakták a leggyakrabban tizennyolc, vagy huszonkét, máshol tizennégy kévéből álló kepét, a tetejére ültetik a papkévét, így aztán a szalma szépen levezeti körben a vizet, ha az aratás évadában, mielőtt még visszaérnének a munkások behordani a termést, esni támadna kedve.
Nyolcvan fölöttiek a kiegyenlített mezőnyben
A verseny egyébként kiegyenlített volt, de a benedeki és az uszódi különítmény közt még élesebb párharc alakult ki az élen. Ezt az utóbbi banda nyerte meg végül, miközben huszáros hajrával az Ordasi Fiatalok is fölzárkóztak az élmezőnyhöz. A végeredmény így az alábbiak szerint alakult.
Első helyezett lett Uszód csapata, második helyen holtversenyben Dunaszentbenedek és az Ordasi Fiatalok zártak, a harmadik helyen szintén holtverseny alakult ki, ezen Géderlak csapata és az Ordasi Idősek bandája osztozott, míg negyedik helyen Dunapataj végzett. A legjobb kaszás az Uszódról érkezett Nyaka Attila lett.
A mezőnyben minden korosztály képviseltette magát. Ezzel nagyon kiegyenlítődtek az esélyek, hiszen volt olyan versenyző is, akinek láthatóan jobban állt a kezében a kasza, kiviláglott a hosszú gyakorlat, ugyanakkor nálunk már lassan hanyatlik a testi erő. Mások fiatalos hévvel, de kevésbé rutinosan, erőből próbálták behozni a tapasztalatbéli lemaradást.
A kaszások közt a rangidős bizonyára a Dunaszentbenedekről érkezett Gyuri bácsi volt, aki – a maga 84 évével –egy határozott kezdő vágással adta meg az alaplendületet csapatának. Helytállásáért az egyébként szép eredményüktől függetlenül is dicséret illeti! Ezt meg is kapta, hiszen teljesítményét a legidősebb férfi versenyzőnek járó különdíjjal jutalmazták.
Ám nem ő volt a mezőny legidősebbje, a versenyző lyányok-asszonyok közt ugyanis a 85 éves Tóthné Eszti néni volt a rangidős, aki szintén a dunaszentbenedeki bandát erősítette.
Esti arató mulatság
A fárasztó munka után közös vacsora várta a falu központjában a résztvevőket. A Simon László főzte finom marhagulyás után édes túrós és szilvás rétes volt a vacsora, majd a Szalkszentmártoni Néptáncegyüttes zenés folklórműsora szórakoztatta az egybegyűlteket, akik ezt követően éjjel 11 óráig énekelték vidáman az aratódalokat, amelyeket a géderi Takács ’Taxi’ László harmonikajátékával, a szakmári Romsics Vince pedig szaxofonon kísért. A két muzsikus nemcsak este játszott, hanem már a verseny idején kint a búzatábla mellett is gondoskodott az aratónótákkal arról, hogy vidámabban menjen a tikkasztó hőségben a munka.