Székelyföldön tekertek az Istvánosok

„Az augusztus 7-től 13-ig tartó tábor kezdetét mind pedagógus, mind diák rendkívüli kíváncsisággal várta, hiszen a hagyománnyá avanzsálódó táboroztatások alatt az idei évi alkalom volt az első, hogy Magyarország határain kívül tekerhettünk. Ez tagadhatatlanul okozott némi nehézséget a lebonyolítás terén, de tapasztalt szervezőinknek hála – akik nem mellesleg a műfaj legjobbjai – végül minden akadályt sikerült felülmúlni, legyen az logisztikai vagy financiális.

Buszunk hajnali kettőkör elhagyta a parkolót, ezzel kalandunk kezdetét vette. Bár az utazás korántsem kecsegtetett pihentető alvással, némileg mégis feltöltődhettünk egymás társaságával: a visszatérő veteránok olykor évekkel ezelőtti történeteken nosztalgiáztak, az újonc közlegények pedig itt-ott elhűlve hallgatták a régmúlt idők históriáit.

Végül csakhamar elérkeztünk kiindulópontunkhoz, Sepsiszentgyörgyre, ahol egy gyors körbenézést követően megismerkedhettünk túravezetőnkkel, később pedig már javában készülődtünk a hét megpróbáltatásaira.

Első napunkat kapásból a mélyvízben kezdtük, hiszen 83 kilométert kellett megtennünk Kézdivásárhelyig, mely igen nagy fizikai megterhelést jelentett még a tapasztalt, visszatérő táborozóknak is. Mint utólag kiderült, sajnos korántsem ez volt a hét legnehezebb napja. Sepsiszentgyörgyről rendőri felvezetéssel (!) ért ki csapatunk, pár helyi múzeummal, egy zivatarral és néhány juhászkutyával való leszámolással később már Kézdivásárhelyen találtuk magunkat. A település ma a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa.

Egy napra rá következett csak a valódi megpróbáltatás: néhány lankás domboldalt követően feltekertünk a hét első igazi, színvonalas hágójára, a Nyerges-tetőre. A lefelé vezető szakaszon útba ejtettünk egy mofettát, amelyben megmerítkezve erőnk hamar visszatért, így egy zivatarral később már Csíkszentsimonban találtuk magunkat, ahol jóleső kóstolók társaságában nyerhettünk betekintést a hírhedt Tiltott Csíki Sör Manufaktúra üzemébe. Szállásunk a Böjte Csaba-féle Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekotthona volt.

A szállásadónk hátaslovaival való ismerkedést követően Csíkszentsimonból Csíksomlyóra vezetett utunk, ahol a kegytemplomban lelki feltöltődést nyerhettünk, majd felkapaszkodtunk a pünkösdi búcsú helyszínére, amely az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményének ad otthont.

Bár Barótig több mint 20 kilométeres emelkedőn kellett felküzdenünk magunkat, a lélegzetelállító táj és az idő közben lefelé vezető – még véletlenül sem veszélytelen – murvás út többszörösen kárpótolt bennünket. Baróton a megszokottnál kissé fáradtabban tekintettük meg a helyi kiállításokat, a következő napon pedig körtúránkat befejezendő érkeztünk vissza Sepsiszentgyörgyre, ahol könnyes búcsút vettünk hűséges járműveinktől. Hazafelé még meglátogattuk a Sepsi focicsapat felújított arénáját, amely nem csak a focirajongóknak jelentett hatalmas élményt.

Érdemes kijelenteni, hogy a táboroztatás, mint olyan, csak abban az esetben bír értékteremtő képességgel, amennyiben keretein belül a természet tisztelete közösségi élménnyel is párosul. Gimnáziumunk nyári táborai már évek óta kiemelkedően bizonyítják mindkét alapvető feltétel meglétét, többek között az idei alkalmunk is erről tanúskodik: végeláthatatlan fenyvesek, álmos felhőkbe burkolózó hegycsúcsok és medvenyomok mellett a testvéries légkör, az út során születő barátságok és az idézésre méltó helyzetkomikumok mind-mind kiválóan igazolják táboraink bevett nívóját.

Társaim és magam nevében ezúton szeretném megköszönni támogatóink nagylelkű anyagi segítségét. Köszönjük szépen a Viterra Növényolajgyártó Kft.-nek és a Kalocsai Szent István Gimnázium Tanulóifjúságáért Alapítványnak tábori költségeink enyhítését, hiszen így sikeresen megvalósulhatott tervezett programunk."

Képgaléria megtekintése (5 db kép)

Tőkés Szofi