A tűzben négyéves fia után kutatva szenvedett égési, vágási sérüléseket, kisebb füstmérgezést a szakmári apa – A kórházban értük utol a családfőt

A 40-es évei elején járó édesapa elmondta:

A család a szokásos vasárnap reggeli ébredezés időszakát élte. Én és a feleségem a saját, a 12, 9 és 4 éves fiaink a számukra külön-külön biztosított gyermekszobákban voltak, amikor a 9 éves azzal szaladt be hozzánk, hogy „ég a szobám apa!”.

Nyomban felpattantam, berohant a gyerekszobába, ahol a sűrűn gomolygó füstben azt láttam, hogy az egyik fotel mögül csapnak fel a gyorsan terjedő lángok.

Kirohantam, de miközben a ház külső falában elhelyezett villanyóra felé tartottam, hogy azt lekapcsolva áramtalanítsak, ordítva kiabáltam, hogy a feleségem a gyerekekkel azonnal menjen ki a házból.

Azt még láttam, hogy a feleségem megindult kifelé a nagyobb gyerekekkel, így a tűz oltásába kezdem. Egy hirtelen gondolattól vezérelve először a mélyhűtőben lévő, fagyosztott, jeges termékeket dobtam a tűz irányába, majd vízzel próbálkoztam.

Mindeközben a sűrűn gomolygó füst átterjedt a lakás nagy részére, és a lángok sem hagytak alább. Vizes ruhát tettem a szám, orrom elé, úgy próbáltam visszamenni az égő szobát oltani, de be kellett látnom, egyedül nem sok esélyem van a tűz eloltásában.

Az udvarra szaladtam, hogy megnézzem a családot, de a négyéves fiunkat nem láttam, ezért visszarohantam a házba, hogy őt felkutassam.

Hiába kiabáltam, nem válaszolt, és mivel a szobája üres volt, a tűz fészke felé vettem az irányt, arcomon a vizes ruhával. Nagyon nem részletezem, de lángok között, sűrű füstben nem egyszerű így levegőhöz jutni, látni, kutatni …

Akkor nem éreztem, de eközben égett meg a hajam, és akkor szereztem a hőtől, a kutatástól kitört üvegektől vágási, több helyen horzsolásos sérülést.

Amíg bírtam oxigén nélkül, lázasan kutatattam a gyerek után, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy nem lehet az égő szobában, kirohantam az udvarra.

Mint kiderült, akkora már előkerült az ijedségében távolabbra menekült, még csak négyéves gyerek. Azt nem lehet elmondani, mit éreztem, amikor őt az anyja mellett, a szintén rémült testvéreivel együtt megláttam.

A gomolygó füst belélegzése, a nagy ijedtség miatt magam is úgy tartottam jónak, ha a szinte a tűzoltókkal egy időben érkező két mentőautóval a kalocsai kórházba szállítják a családot.

A középső fiam gyerekszobájában kitört tüzet a riasztás után nagyon gyorsan helyszínre érkező kalocsai tűzoltók fékezték meg. A tűzoltók a lángok eloltása után azonnal megkezdték a ház átszellőztetését.

A három gyermek jelenleg a gyermekosztályon van megfigyelés alatt, ott van az édesanyjuk is. Miután a sérüléseim ellátták, egyelőre én is megfigyelés alatt állok, a kórház egy másik osztályán. A családban legjobb állapotban lévő feleségem rövid időre hazaengedték, hogy hozzon be ruhákat. Mindenki együtt érző és nagyon kedves velünk, ami jól esik a bajban” – mondta az apuka.

Arra a kérdésre, hogy szerinte mi okozhatta a tüzet, azt válaszolta:

Igazából nem tudom, még gondolkodni is nehéz az események hatása alatt, de jelenlegi tudásom szerint az a legvalószínűbb, hogy a tüzet valamilyen elektromos zárlat okozhatta.”Búcsúzóul a hétköznapokban mindig derűs szakmári férfi, ezúttal kicsit erőltetetten tréfálkozva mondta:

Most biztosan nem ismernél meg. Kormos vagyok, leégett a hajam, tele vagyok zúzódással, kisebb vágásokkal, de azért nagyon örülök, mert a körülményekhez képest mindenki jól van a családban.”

A szakmári tűzeset helyszínén járva azt tapasztaltuk, hogy a családi ház udvarra néző ablakai nyitva vannak, tűzesetnek kívülről nincs nyoma, már égési szagok sem terjengenek a környéken.

Mint megtudtuk, a jó állapotban lévő, épített gyermekjátékokkal teli, nagy udvarral rendelkező ház jelenlegi állapotában a tűzkár és az oltás közben keletkezett vízkár miatt lakhatatlan. A szülők közül az apát, saját felelősségére kiengedik a kórházból, az anyuka vélhetően később, a gyermekekkel együtt térhet haza. Hogy ez a „haza” hol lesz, arról a családfő későbbre ígért tájékoztatást.

Portálunk nevében is mielőbbi testi felépülést, lelki megnyugvást kívánunk az egész családnak!