A bölcs ki sem lép az ajtón, s megismeri az égalattit, a világot./ Lao Ce

Kállai Sándor könyvtáros Buda Ferenc: Ázsia felett című versével hangolta a vendégeket erre az utazásra, majd felkérte őket, meséljenek régi álmuk megvalósulásáról.

Elsőként Tamás László köszöntötte a megjelenteket és nosztalgiával mesélt Kínához kapcsolódó diákkori emlékeiről. Már ekkor el lett vetve a mag kívánságai földjébe… Ami most szárba szökkenhetett….A Nagy Fal. Az álomból valóság lett.

Ezután feleségének, Tamás Dórának adta át a szót, aki kezdésnek a közönség asszociációira volt kíváncsi:

Kinek mi jut eszébe Kínáról? A válaszokat hallva hívta fel a figyelmet arra,

hogy a sztereotípiákon túl, egy másik Kína is van:

Peking – Nagy Fal – Badaling Wangfujing – Tien’anmen tér – Tiltott Város – Nyári Palota – Ég Temploma – Lámák Temploma – Ming-sírok - pekingi kacsa –rizs


Majd csak mesélt, mesélt…

Eközben kivetítőn megelevenedtek az átélt élmények:
A Nagy Fal- Kína első számú nemzeti szimbóluma

Állítólag Kínában mindenki ismeri azt a mondást, miszerint, aki még nem járt a kínai nagy falon, az nem is igazi férfi. 

Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (részben a hunok) támadásaitól. A világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építményének a ma látható falszakaszai az 1368 és 1644 között uralkodott Ming dinasztia idején épültek. Mivel a fal nem egységes építmény, hanem különböző korokban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nehéz megállapítani, de állítólag most már eléri a 7200 kilométert. A Könnyek Falaként is szokták emlegetni, mert a legenda úgy tartja, hogy az Első Császár legmegbízhatóbb hadvezérének jövendőmondói azt jósolták, hogy

csak úgy épülhet fel a Nagy Fal, ha egy Van nevű embert, vagy helyette tízezer másikat befalaznak.

Találtak egy Van nevű embert, akit azonnal kivégeztek, és örökre a falba zártak. Nem tudni mi az igazság, talán csak egy legenda, de állítólag a kegyetlen munkában emberek tízezrei (köztük több ezer kényszermunkára ítélt tudós) pusztult el, és holttestüket a falakba építették be.

A lépcsők teljesen kiszámíthatatlan méretben, formában jönnek. Egyszer tyúklépésben lehetett csak haladni, másszor hatalmasakat kellett lépkedni.

Sokan azt gondoljak, egy kellemes sétával fel lehet jutni a falhoz, de meg kell dolgozni a látványért.

A képeken Kína arcai között láthattuk a modern, technikailag magasan fejlett, tiszta arcot, míg vele szemben a szegénységet és az elmaradottságot.

Biztos sokunkban él az a kép, amikor egy parkban kínaiak táncolnak vagy tai chi gyakorlatokat végeznek. Itt ez egy alapvető, mindennapi látvány.

Ebből is gondolhatjuk, hogy közösségi életük kiemelkedő. -mondta Dóra.

Beszélt arról is, hogy a tudásalapú társadalmukban nagyra becsülik a zenét, a tradíciókat és a családot is..

Nagy súlyt fektetnek a gyermekeik taníttatására, felismerték, hogy többszörösen megtérül a beléjük fektetett energia. 
Csak néhány kiragadott mondat több mint egy órán át tartó élvezetes beszámolóból.
Az elénk tárt látvány gyönyörű volt de bizonyára nincs az a kép, ami visszaadhatná azt amit Ők ketten hosszú utuk során láttak, magukba szívtak. Elbúcsúztak Kínától, de úgy érezzük, ez a búcsú nem örökre szól.

Beszámolónkat egy kínai közmondással zárjuk:

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. Tamás László és Dóra megtette… Köszönjük, hogy velünk is megosztották élményeiket.