Nincs annál szebb nap a télben, mint amikor vakítóan fehér, tiszta friss hóval lepett reggelre ébredek, ilyenkor óhatatlanul egy kicsit ismét a meleg karácsony meghittségét élem át. Körülbelül tíz percig, amíg a reggeli kávémat kortyolom. Aztán kérdések hada indul eszeveszett sprintbe a fejemben. Mi a helyzet a város utcáin? Mit is húzzak fel? Hogyan menjek? Kocsival, biciklivel, vagy gyalog? Akkor most tényleg hótaposóban?! Naná!
Immár kertes ház tulajdonosaként most tudok igazán a címben szereplő Hofi híres aranyköpésén őszintén [és kínomban] nevetni. Szombatra virradóra ugyanis közepes mennyiségű hó esett városunkban, majd szépen lassan hőmérsékletcsökkenés követte ezt. Képzeljétek el, milyen érzés volt a hétvégi távollétünkből hazaérkezve szembesülni az ordító ténnyel vasárnap éjjel, hogy itt bizony csontig fagyott havat kell dobálni az udvarból, hogy egyáltalán bármilyen formában is meg tudjuk közelíteni a külvilágot hétfő reggel. Természetesen eldobáltuk, vagyis a ház ura dobálta, én pedig lelkesen néztem, lévén hogy csak egy hólapátunk van. Így vagy úgy, nem lett az igazi, de elkészült, és talán veszélytelen is.
Nem úgy, mint sokhelyütt városunk közterületein, kerékpárútjain és legforgalmasabb pontjain.
A helyzet egyszóval összefoglalva: katasztrófa! Persze, tudom, tudom, hogy ilyenkor minden illetékes szabadkozik, hogy csak itt és ott kezeltük még a helyzetet, hiába sózunk, az bizonyos hőmérséklet alatt nem hatásos, igyekszünk, de kézi erővel nagyon nehézkes, ráadásul az időjárás sem kedvez nekünk, és így megy a magyarázkodás tovább. Szóval lassan, de biztosan kiderül, az égvilágon senki sem hibás ilyenkor, csak az a fránya tél és az a gonosz hó.
Tudjátok, én nem vagyok az a felháborodó típus, a boltban is inkább csendben maradok, ha valami kisebb kár ér, és elismerem, előbb veszem észre a barátnőim új fülbevalóját, mint hogy elvitték-e időben a kukákat a ház elől vagy sem.
De most az utcánkat látván a reggeli megbeszélésre gyalog, magas sarkú csizma helyett hótaposóban, és a csinos kabátom helyett inkább a kevésbé szép, de meleg kabátomban érkeztem. Ági barátnőm rögtön kiszúrta, majd boldogan újságolta is, hogy pont a minap vett hótaposót! De vajon miért pont most? Akkor feléjük sincs eltúrva a hó? Ott is jeges minden? Akkor nemcsak a mi utcánkat és a Foktői úti bicikli utat hagyták ki véletlenül a hó eltakarítása közben?
Szépen lassan ráeszmélve az igazságra, visszafelé csakazértis kerülő úton intéztem a dolgaim, hogy feltérképezzem mi a helyzet valójában a város forgalmasabb pontjain. Örömmel jelentem nektek, hogy meglepő módon nem estem el egyszer sem, ami tényleg csak a szerencsémen múlott, de sajnos még hótaposóban sem volt könnyű dolgom. Nézzétek csak!
A Foktői úti kerékpáros út kietlen, jégbefagyott folyócskára hasonlít, látszólag semmi sem történt vele a szombati hóesés óta. De, egyvalami! Az, hogy használhatatlan, és balesetveszélyes lett. Ezért inkább a biciklisek (a bátrak) vagy a járdát, vagy a Foktői utat választották.
Gabi, az egyik szomszédom is zsörtölődve indult útnak kerékpárjával, a háza előtt gondosan eltakarított járdát mutatva nem érti, ha neki eszébe jutott a járdát balesetmentessé tenni, akkor miért néz ki úgy a biciklis út, ahogy kinéz.
A Foktői úti, vagyis a székesegyház mögötti felújított hídról nem is beszélve, ott gyalogosan két kézzel kellett volna kapaszkodnom a korlátba, hogy ne csúszkáljak a tükörjeges átjárón még hótaposóban is!
A sétálóutcáról és a posta környékéről igazán vegyes a jelentésem. Közvetlenül a posta előtt a járda nem csúszós, viszont a megközelítése nem egyszerű. A sétálóutca közepe igazi jégpálya, a posta mögötti parkolók teljesen fagyosak, ahogy a Negyvennyolcasok tere is. Itt a gyalogosok által kitaposott csapásvonalak fellelhetők, de azok is jegesek, csakúgy, mint a Szent István király utca autózható szakasza.
A következő fotók a Búzapiac téren és környékén készültek. Rengeteg ember fordul meg itt, ezt mindannyian tudjuk, úgyhogy inkább ehhez nem is fűznék semmilyen megjegyzést.
Sajnos a Petőfi út melletti kerékpárút is mindkét irányba teljesen havas, jeges, láthatóan balesetveszélyes.
Jó hír viszont, hogy a buszmegállót és a kórház területét minden irányból tisztított utak és járdák veszik körül, viszont ha a Bátyai út és a Széchenyi út melletti kerékpár és gyalogos közlekedést egészében nézzük, több helyen találunk foltokban jegesedést.
A Meszesi út városon belüli része szépen tisztított, autózható és kerékpározható. A táblát elhagyva viszont csak az úttest biztonságos, a kerékpárút járhatatlan. Érdekes módon az egyik élelmiszerüzlet parkolója viszont teljesen hó- és jégpáncélmentes, szinte száraz! Tudja valaki esetleg nekik mi a titkuk?
Összességében elmondható, hogy sajnos Kalocsán, a három nappal ezelőtti havazás óta a főutak kivitelével az utcák többsége havas, ráfagyott jégpáncéllal rendelkezik, a kerékpárutak járhatatlanok és balesetveszélyesek. A házak előtti járda szinte mindenhol biztonságos, hála a gondos lakóknak. Autóval a kanyarokat csak nyomvonalban lehet bevenni, ráadásul sok helyen körülbelül 10 cm nagyságú, a két keréknyom között felgyülemlett akadály magasodik az úttesten, ami nagyban nehezíti a közlekedést. Több óvoda, iskola és közintézmény környéke is meglehetősen veszélyes. Több száz fotóval tudnám még bizonyítani a jogos felháborodásom okát, de inkább nem teszem, mert bosszankodás helyett a megoldás felé vezető utat kell megtalálni. Hogy ki, és mikor fog erre rátérni, nem tudom, de őszintén remélem, hogy jövő télen vidámabb sorokat írhatok majd erről, mert igenis bízom a pozitív változásban!
És hogy mit ajánlok nektek a kalocsai utcákra a biztonságos közlekedés reményében? Hát persze, hogy a hótaposót!