Halász Zsuzsa kalocsai népi iparművész alkotása díszíti a Budavári Palotát

Az újraalkotásba bevont szakértők korabeli archív felvételek alapján állapították meg, hogy egykor különleges csipkefüggönyök díszítették az épület ablakait.

A Királyi Palota századfordulós bővítését végző művészek és iparosok számlái sok esetben megmaradtak, ezekből ismerjük, hogy a redőnyöket és rolókat Magaziner Lajos redőnygyáros készítette. Az ő számláiból derült ki, hogy az ablakokra hollandi csipkés függönyöket rendeltek.
Kutatást igényelt megfejteni, hogy a korban mit értettek hollandi csipkeként. Mivel több száz méternyi függöny készült, ezért világos volt, hogy nem kézzel varrták, de a pontos mintát is meg kellett állapítani, ami az archív képeken nem látszódott.

A KUTATÁS FOLYAMÁN EGY POLGÁRI LAKÁSRÓL KÉSZÜLT FELVÉTELEN MEGTALÁLTÁK UGYANEZT A CSIPKEMINTÁT, MELYNEK HÍMZÉSI TECHNIKÁJÁT A KALOCSAI HÍMZŐNŐK MÉG ISMERIK.

A kutatócsapat munkáját Szatmári Judit és Erdei Lilla textil-szakértők segítették, és

AZ ÚJJÁSZÜLETETT SZENT ISTVÁN-TEREM ELŐSZOBÁJÁNAK ÉS FOLYOSÓJÁNAK CSIPKEFÜGGÖNYEIT HALÁSZ ZSUZSA KALOCSAI NÉPI IPARMŰVÉSZ ALKOTTA MEG.

Halász Zsuzsa a minták tervei alapján először pamutvászonra készített sablonokat, amelyeket kivágott és mintaegységeket készített belőlük. A rámába került mintákat kolbászvarrással szegte be, a benne lévő lyukas csigaformákat pedig lábazással kötötte össze. Az így elkészült függönyanyagokat fehérítették, keményítették, majd beszegték és felvarrták.

Az újraalkotott csipke díszfüggönyöket megcsodálhatók a Budavári Palota Szent István-terem előszobájában és a mellette lévő folyosón.

A 2021. augusztus 20-án megnyitott Budavári Palota Szent István-terem újjáépítését több évnyi izgalmas és fáradhatatlan kutatómunka előzte meg. Elsőként az épületrész hauszmanni szerkezetének tanulmányozására és megismerésére volt szükség, így a megmaradt eredeti tervrajzok alapján a kutatók megállapíthatták a terem pontos méretét és egykori elhelyezkedését a déli összekötő szárnyban. A díszes helyiségnek is fennmaradtak tervtöredékei, és a Zsolnay-kandallónak a méretezése. A kerámia elemekből és a pirogránit királyképekből néhány próbadarabot is megőrzött a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Az 1898-ban készült hivatalos terveken látszódtak ugyan a méretezett falnézetek, azonban kiderült, hogy nem a megvalósult Szent István-termet ábrázolják. Így új terveket kellett készíteni, leginkább a Szent István-teremről fennmaradt archív fényképek alapján. A rekonstrukciós folyamat művészeti szakértője dr. Rostás Péter művészettörténész volt, a Szent István-terem új terveit pedig Angyal Tibor építész készítette el. Korabeli fekete-fehér fényképek alapján kellett megállapítani, hogy milyen színeket használhatott a minták egykori tervezője, Györgyi Géza. Ehhez a megmaradt próbadarabokat használták, illetve az eredeti falkárpitból megmaradt felesleget, valamint az eredeti függönysálból kimentettek egy darabot az ostrom során, még a terem pusztulása előtt, ami szintén segítséget nyújtott a kutatáshoz. A kandallónak is előkerült egy eredeti darabja, hiszen azt a második világháború utáni romeltakarításkor az egyik munkás kislánya hazavitte és évtizedekkel később visszaadta a kutatást végzőknek. A szakemberek megvizsgálták Hauszmann Alajos más épületeit és velencei kastélyát is, illetve segítséget nyújtott a Groedel család Lendvai utcában található egykori villája is, melyben a Szent István-terem több díszítőelemének, padlómintázatának mása megtalálható. Emellett támpontot nyújtottak a fennmaradt számlák is, melyekből kiderült, hogy milyen anyagokat használtak az egykori alkotók. A többéves kitartó kutatómunka és tervezés után a Nemzeti Hauszmann Program keretében a Várkapitányság vezetésével elkezdődhetett a díszes helyiség iparművészeti műalkotásainak újbóli elkészítése, hogy utána beépíthessék őket a Budavári Palota déli összekötő szárnyában. Évek megfeszített munkájával a Szent István–terem - Halász Zsuzsa kalocsai népi iparművésznek is köszönhetően - ,  újra régi fényében csillogva várja a látogatókat.

Forrás: Budavári Palota/Facebook