Szent Balázs püspök, aki korábban számos csodát tévő orvosként szerzett érdemeket és ismertséget a hívek körében, február 3-án szenvedett mártírhalált, ezért névünnepét is ezen a napon tartják. Az egyházi hagyományok szerint az ünnephez kapcsolódó balázsolást az e napra következő vasárnapon is megtartják.
A Legenda Aurea-ban (Aranylegenda) olvashatunk arról, hogy Szent Balázs először orvosként működött. Buzgó keresztény élete láttán a hívek püspökké választották. Többek között megmentett egy gyermeket, aki szálkát nyelt, és attól fuldokolt. A fiú édesanyja felkereste a hite miatt börtönbe zárt Balázs püspököt, és az ennivalón kívül egy gyertyával is megajándékozta. Az asszony a püspök kivégzése után minden esztendőben gyertyát gyújtott jótevője sírján – nyilatkozta portálunknak az ünnep kapcsán dr. Mészáros István, a Szent István király templom igazgatója.
A galériában látható fotók a Szent István király templom készültek az előző vasárnapi reggel fél nyolcas misén.
Szent Balázs
(Születési ideje ismeretlen – meghalt 316. február 3-án.)
Orvos és püspök volt az örmény Sivas városban (ma Törökországban fekszik). Életéről nagyon keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.
316-ban egy Agricola nevű római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta és bíróság elé állította a püspököt, akin az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség sem tudott segíteni. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba került. Rabsága során rengeteg csodát tett. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.
Az orvosok, a takácsok, a szélmolnárok és a fúvós muzsikusok védőszentje. Időjelző szentként is tisztelik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ugyanakkor az állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki távol tartja a farkasokat a nyájaktól.
Egy halszálkától fuldokló gyermek csodás meggyógyítása volt az egyik legismertebb csodatétele. Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozott neki; húst, kenyeret és gyertyát, mire Balázs megáldotta őt.
Kivégzéséhez is legenda fűződik
Agricola helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte és abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette:
A PARTRA ÉRVE RÖVID ÁLDÁST ADOTT A SZÁMÁRA HALÁLT JELENTŐ TÓRA, AZTÁN A VÍZEN JÁRVA A TÓ KÖZEPÉIG SÉTÁLT. OTT MEGFORDULT, ÉS BARÁTSÁGOSAN FÖLSZÓLÍTOTTA BÍRÁIT, HOGY SAJÁT ISTENEIKBE VETETT HITÜK BIZONYSÁGÁUL KÖVESSÉK ŐT A VÍZEN JÁRVA. HATVANÖT FÉRFI ELFOGADTA A KIHÍVÁST, ÉS MIND A VÍZBE FULLADT.
Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. A Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében. Ennek során két keresztbe tett gyertyát tart a pap hívek elé, és elmondja az áldás szövegét:
„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen!”