Dr. Mészáros István templomigazgató: Pünkösdkor az Egyház születésnapját ünnepeljük

Pünkösd öröme nem fér bele egyetlen napba, ahogyan legnagyobb ünnepeinket, Karácsonyt és Húsvétot is másnappal ünnepeljük az Egyházban. Mindezt a polgári élet is tiszteletben tartja, amikor munkaszünetet enged számunkra. A Szentlélek Istent ünnepeljük tehát, akit az Atya és Fiú vigasztalóul és bátorítóul küldött el, és Aki hétszeres kegyelmével megszenteli a világot.

Kevésbé ismerjük ezt a harmadik isteni személyt, pedig működése teszi Jézus üdvözítő művét tejessé, méltó ezért őt dicsérni, és lélekben újra átélni azt az örömet, amelyben az apostolok részesültek az első pünkösd alkalmával.

Öröm... Ez a Szentlélek egyik gyümölcse. Mennyire nagy szükségünk van rá.

Ez az öröm messze több, mint puszta jókedv, ez az emberi lélek derűje, amellyel képesek vagyunk az élet nehézségei között is keresztény optimizmussal élni.

De a Szentlélek működése nemcsak az első pünkösdkor kezdődött el. Isten Lelke lebegett a vizek felett – olvassuk a Teremtés könyvében.
A Szentlélek az Atyával és a Fiúval kezdettől fogva egészen az utolsó ítéletig üdvösségünk tervén munkálkodik. Az Ószövetség nyíltan hirdette az Atyát, a Fiút csak homályosan. Az Újszövetség kinyilatkoztatta a Fiút, és sejteni engedte a Lélek istenségét. Elküldésével a Lélek most köztünk lakik, és világosabban nyilatkoztatja ki magát.

Az, hogy hiszünk a Szentlélekben azt jelenti, hogy valljuk: a Szentlélek a Szentháromság egyik személye, egylényegű az Atyával és a Fiúval, „akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.”

Most pünkösdkor, az Egyház születésnapja van. Hiszek-e a Lélek erejében?

A Lélek tűz, víz, szél, de legfőképpen szeretet.

Mindent betölt, mindenütt jelen van. Rajtunk áll, hogy engedjük-e működni bennünk és közöttünk. Kérjük szabadon segítségét, hogy az Egyház, mi, a krisztusi közösség építői, az Örömhír hiteles tanúi lehessünk!