Ilyen sem volt még Kalocsán! A Hagyományőrzők kocsonyaversenyt hirdettek, hogy kiderüljön, a városban ki főzi - igaz csak a benevezők közül - a legjobb, legízesebb kocsonyát. Csonttal, vagy csont nélkül, a lén átlehessen látni mint az üvegen, vagy zöldséget is tegyünk bele, esetleg vegyes húsból készüljön? - ezek a kérdések foglalkoztatták a 16 egyéni versenyzőt, mert ugye kocsonyát azért csak nem csapatban főz az ember. Ám hogy kié lett a legjobb, a pénteken leadott 16 kocsonya közül azt Németh József, a zsűri elnöke, Blaskó János, mindketten Venesz-díjas, avatott gasztro-szakértők és dr. Kovács Istvánné az egyesület titkára döntötte el. Az elnök távolléte miatt az eredményekről Blaskó János mesterszakács tájékoztatta portálunkat.
Mint elhangzott, három arany, kettő ezüst, kettő bronz diplomát állítottak ki a főzőknek, akik közül ezúttal a nemek szinte teljesen kiegyenlítődtek.
Mielőtt az eredményeket megismertük, Balakó Jánost kértük fel az értékelésre. A szakember a tőle megszokott őszinteséggel mondta: Hát, volt egy-két érdekes, mondhatni avangard kocsanya is, ha arra gondolok, hogy egy valaki marhahúsból és sertéshúsból vegyesen főzte és mindezt még jó sok paprikával is megtoldotta.
Aztán volt, aki szeletelt füstölt kolbásszal próbálta megbolondítani a kocsonyáját, vélhetően elkápráztatni a zsűrit. Igaz, ő a produktumáért egészen a bronz elismerésig vitte. Ne kerteljünk, amikor minden fórumon a hagyományőrzést, a régi ízvilágot pártoljuk, egy hagyományőrző egyesület versenyére ezt bevetni ugyan lehet, de számolni kell azzal, hogy a próbálkozás itt leértékelődik.
Arra a kérdésre, hogy akkor milyen a jó kocsonya, az ítész egyértelmű választ adott. Olyan, mint amilyet az öreganyáink a disznóvágáskor külön a kocsonyafőzésre félretett húsból megfőztek. Emlékszünk még rá?
A disznó füle, farka, minden olyan alkatrésze, ami kocsonyának való.
Nem véletlenül mondjuk a hentesnek sem, hogy kocsonyának való húst kérek. A mester tudja majd, mire gondolunk. Aki az öreganyái receptjét, lassú tűzön való elkészítési technikáját követte, hogy a lé ne legyen zavaros, az bizony megérdemelte a nevére kiállított oklevelet.
Arany diplomát három, szinte teljesen ugyan olyan ízvilágú, a régi elkészítési módot, főzéstechnikát követő versenyző kapott:
Répási Sándor Tiborné, Takács Éva és Huber Erzsébet.
Nem akarom a nemek között feszültséget gerjeszteni, de ebből látszik, hogy ebben a kategóriában a hölgyek voltak most a jobbak.
Ezüst diplomát Benke Csaba és Tóth József kapott, míg bronz oklevelet Kovács János és Szarvas Lászlóné vehetett át.
A hagyományőrzők hagyományteremtő szándékkal meghirdetett első kocsonyafőző versenye ezzel ugyan lezárult, de jövőre, a disznóvágások idején, újra neki lehet állni, a mostanitól talán jobb kocsonyák főzésének – mondta Blaskó János mesterszakács, aki részt vettaz étkek zsűrizésében.