Elrepült a Kék Madár… – Lakatos György: csinálni kell tovább!

Legalább olyan jó volt, mint…

– Az idei, véleményem szerint legalább olyan jó volt, mint a huszonkettedik, a tizennyolcadik, a tizenegyedik, a hetedik, vagy az első. Ilyenkor mindig bennünk van, hogy lehet ezt még jobban csinálni! Elkeseredve kicsit sem vagyok, hiszen várhatóan 1,5-1,7 millió forint lesz a bevétel, úgyhogy ismét tudunk beteg gyerekeket támogatni. Győzzük energiával, ezt csinálni kell tovább! – vágott bele a fesztivál atyja.

Romeltakarítás folyamatban

– Tapasztalatok, érzelmek, történetek kavarognak még ilyenkor a fejemben. Javában folynak a romeltakarítások, amolyan háztartási rendrakás történik a fesztiválhelyszíneken és a szüleim házában is [ahol találkoztunk – a szerk.]. Ez azért huszonnégy év után megszokott. Túl vagyunk rajta, jól sikerült, büszkék vagyunk egymásra és a kalocsaiakra, és megyünk tovább – folytatta a művész, majd boncolgatta kicsit a programokat.

Mindig a legjobbat

– Talán nagyképűség nélkül lehet azt mondani, hogy már az induláskor viszonylag gyorsan magas pályára ívelt a fesztivál. Nagy volumenű operaelőadás és neves rockzenészek persze később kerültek a képbe, de az általunk kezdettől kitűzött magas színvonalat mindig is igyekeztünk tartani. A cél mindig az volt, hogy a legjobbat nyújtsuk. Ha átlagolom a huszonhárom elmúlt évet, több mint százhatvan programot hoztunk ide. Fogalmazzunk őszintén! A Quimby és Koncz Zsuzsa hatalmas közönséget vonzott, de az, hogy például a Belmondo idén szerényebb látogatottsággal futott, nem gondolnám, hogy azt jelenti, hogy ők kevesebbek, vagy rosszabbak az említetteknél – mindössze más rétegnek szólnak, életüknek más szakaszában vannak, az egyiknek nagyobb a háttere, mint a másiknak és ez már közönségszámban is több száz fős differenciát jelent. Ettől függetlenül meghallgattam a Belmondót és nagyon jól játszottak – volt a koncert olyan minőségű, mint anno a Quimby előadása.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

Ha minden bombasztikus, gyorsan kifullad

– A koncert-, vagy fesztiválszervezés azért nem egyszerű, mert nem lehet pusztán „bombasztikus” produkciókkal megtölteni egy háromnapos programfüzetet. Alapvetően két út áll előttünk, szervezők előtt. Megnézhetjük, hogy mi az, ami napjainkban populáris és azt nyújtom, vagy csinálhatok valamit, amiről hiszem, hogy egy napon populáris lesz. Azt bizton állíthatom, hogy produkciót úgy nem hoztam ide, hogy ne hittem volna benne. Persze előfordult, hogy hibáztam, beismerem. De abban is biztos vagyok, hogy ha mindig csak a „nagy durranások” sorából állt volna az elmúlt huszonhárom fesztivál, az mára elfáradt volna. Az akciónak mindig az a veszélye, hogy egy idő után nem tudod már, meddig lehet azt újra és újra fokozni. Véleményem szerint az eklektikusság és a sokszínűség legalább akkora erény lehet, mint a bombasztikusság – vallja Lakatos György.

Koncepciózus kommunikáció és a Tankcsapda kell?

– Azt tisztán látjuk, én és a csapatom is, hogy még több energia kell a jövőben a marketingre, reklámra, és az ütemtervszerűen, időben elkezdett kommunikációra fordítanunk. Ez nagyon fontos! Apróbb hibák mindig lesznek, ezzel nincs is semmi baj. Negyed évszázadja már, hogy „csináljuk a fesztivált” itt Kalocsán. Ennyi idő alatt felnőtt egy totálisan új generáció, akiket mindenképpen szeretnénk a mostaninál sokkal jobban bevonni.
A minap éppen arrafelé kerékpároztam, és láttam megint az érsekkerti szabadtéri színpadot, az épülő Platánt. Ez mind-mind ordít érte, hogy legyen ott például egy opera előadás – tekintett a jövőbe a szervező, aki azt is elárulta, hogy a fiatalok felé felmerült a Budapest bár, a Punnany Massif zenekarok neve, vagy egy Tankcsapda-koncert lehetősége…

– Meglátjuk! Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy a kortárs művészet is jó fogadtatásban részesült, gondolva itt a nyitókiállításra, vagy éppen a Maladype színház improvizatív, fiatalos előadásának sikerére. Egy szó, mint száz: jövőre még jobban meg kell teríteni az asztalt!