A hajósi Berta Sándorral a Hajós-Bajai borvidékről, a borkészítés folyamatának átalakulásáról, a borászatok korszerűsödéséről, a megszokott szőlőfajták eltűnéséről, az új fajták népszerűségéről és a vásárlói igények változásairól beszélgettünk.
- Berta Sándor idén Hajós Város borának címét nyerte el, kékfrankos sillerével és az Orbán napi locsolóbor címet is kiérdemelte. Így aligha faggathatnánk mást arról, milyen a jó hajósi bor, amely készítésének alapjait édesapjától tanulta. Sándor, milyen volt régen, és milyen most a jó hajósi és környékbeli bor?
- A hajósi borászok életében a Szent Orbán, vagyis a szőlészek és borászok védőszentje szobor locsolása a legnagyobb dicsőség. A minden évben megrendezett Hajósi Borversenyen a legtöbb pontot elérő borok tulajdonosai kapják meg ezt a lehetőséget fehér, rozé és vörös bor kategóriában, csak előző évjáratú borral lehet ezt megtenni. Minden évben 150- 200 mintával neveznek erre a borversenyre.
A Hajós- Bajai borvidéken a hajósi a legnagyobb borverseny,
ahol külön díjat kapnak az adóraktári borászatok, amelyek hivatalosan árulhatnak bort és külön díjat kapnak a kistermelők. Az idei évben adóraktári borászatok között fehérborral a Trautwein Hungária Kft. traminivel, rozé és siller borral a Berta Pince kékfrankos sillerrel és vörösborral, az Umennhoffer Pince kadarkájával, kistermelői kategóriában Berecz József Generosával locsolhatta meg a szobrot.
A legtöbb pontszámot elért két bor: a Berta Pince kékfrakos sillere- Hajós város bora, az Umenhoffer Pince kadarkája pedig a Hajósi Barokk kastély bora lett.
Ezekről az eredményekről még semmilyen formában nem adott hírt a média, pedig erre mindannyian büszkék vagyunk.
Ajánlom olvasóik figyelmébe egynapos rendezvényeinket, amelyeken a hajósi borokat több pincészetben is meg lehet kóstolni. Ilyen a
A borkészítés folyamata meglehetősen sok változáson esett át az utóbbi évtizedekben. Értem ez alatt a szőlőfeldolgozást és erjesztést, a borok érlelését, készre kezelését és az ezeknél alkalmazott technológiai eljárásokat, de maguk a tároló és feldolgozó eszközök is sokat változtak.
Őseink még a filoxérával szembesültek, a mai szőlésznek a lisztharmat, peronoszpóra, szürkepenész mellett a melegedő időjárásnak köszönhetően új kártevőkkel, például a már érő szőlőben megjelenő muslicák okozta rothadással – ami a fürt belsejéből kifelé rohasztja el a fürtöt – kell megbirkóznia. Újabbnál-újabb szőlőfajtákat nemesítenek, hogy a szőlők jobban ellenálljanak az említett betegségeknek, ezáltal csökkentve a növényvédőszer használatot és termelési költségeket.
Elődeink még lábbal taposták a szőlőt, hogy mustot kapjanak, de ma már a gyermekkoromban használt, kézzel tekert darálóknak is leáldozott. Napjainkban elengedhetetlen a szőlő bogyózása vagyis a bogyó elválasztása a kocsánytól, azért hogy a jó minőségű tisztított must kiváló alapot adjon egy minőségi bor elkészítéséhez.
Nagyapáink fahordóit már leselejteztük, helyette új fahordókat (barrique), rozsdamentes és műanyag tartályokat használunk és a szőlőfeldolgozás gépei is rozsdamentes anyagokból készülnek. A reduktív borkészítési technológia ,ami
a fehér és rozé borok elkészítésének elengedhetetlen feltétele, megköveteli a az oxidáció mentes tárolóedények használatát,
tehát a műanyag és rozsdamentes tartályokban ezeket a borokat érleljük, a vörösborokat viszont lehet fahordóban és az előbb említett anyagú tárolóeszközökben is tartani a minimális oxidáció fenntartásával.
Az időjárás melegedése miatt a szüretek időpontja is előrébb került, nem ritka a korai fajtáknál, mint az irsai olivér, cserszegi fűszeres az augusztus eleji szüret és a kései érésű kövidinkát és cabernetfranc-t és sauvignon-t is viszonylag magas mustfokkal lehet szedni.
Negyven éve még „összesegítettek” az emberek, közös, jó hangulatú családi szüretek voltak, ez mára eltűnt. Létezik még a kézi szüret, amit családi segítséggel és napszámosokkal oldunk meg, de vannak olyan területek, ahol géppel jobb szedni a szőlőt, Nyugat Európában szinte már csak géppel szedik a termést.
- A szőlőfajták miként változtak?
- A korábbi szőlőfajták mellett újak jelentek meg, a hangsúly a biotermesztéshez való közelítésen van. Nagyobb hozamú, betegségállóbb új fajtákat nemesítenek, sajnos sok esetben ezekből az új fajták kisebb részéből lehet minőségi bort készíteni, a termőképesség növekedése a borminőség rovására megy.
Megváltoztak az étkezési szokások, ezért vásárló, fogyasztó közönség is másra vágyik.
Korábban a száraz vörösborok voltak kelendőbbek, de ez pár éve megváltozott. Napjainkban fehér és rozé borok kerültek előtérbe és a félszáraz, félédes, édes fajták felé tendál a fogyasztás.
Sok régi, hagyományos fajta megtalálható a Hajós-Bajai borvidékén, de az új nemesítésekkel is lehet találkozni. A környéken többek között megtalálható a régi fajták közül a cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, merlot, zweigelt, kadarka, portugieser, irsai olivér, cserszegi fűszeres, chardonnay, kövidinka, tramini, olaszrizling, rizlingszilváni, zöld veltelini, az újak közül bianca generosa, néró, pannon, bácska. Ezek talán a legnépszerűbb fajták. Mindegyik kiemelten testesíti meg az itteni földterületi adottságok jellegzetességeit, a fajták jellemzőit.
- Megosztaná velünk néhány gondolatát a Magyarországon, benne természetesen a Hajóson termelt szőlőfajtákról, a belőlük készült borok jellemzőiről, kvalitásairól?
- Az 1990 években a hajósi cabernet mindegy, hogy franc vagy sauvignon régebben a hajósi kadarka és kövidinka volt a leghíresebb. Napjainkban talán a cserszegi fűszeres, irsai olivér és a kékfrankosból készült rozék a legnépszerűbbek – mondta Berta Sándor hajósi borász.