III. Tavaszi Kulturális Fesztivál Homokmégyen – városokat megszégyenítő színvonal

Azt már a beharangozónkból is tudni lehetett, milyen közönségcsalogató programra épül a fesztivál, de hogy ennyire színes és változatos lesz a műsorfolyam, azt aligha gondoltuk. És akkor még ott van a színvonal, ami annak is köszönhető, hogy egy kisebb település óvodájában és iskolájában láthatóan többet tudnak foglalkozni a gyerekekkel, több idő jut egyes készségeik, a lemaradók fejlesztésére.

Jól látszott ez a helyi Kéknefelejcs óvoda és az iskola műsorán. A szívet-lelket gyönyörködtető táncok és játékok résztvevői nem csak tudták a dolgukat, de a számukra szokatlanul nagy közönség ellenére hiba, egy elszólás, egy rossz lépés nélkül, összehangoltan táncoltak, énekeltek.

Képgaléria megtekintése (11 db kép)

Az általános iskola műsora, majd a Homokmégyen már komoly hagyományokkal rendelkező bábosok legifjabb generációjához tartozó Kiskaticák produkciója arról árulkodott, hogy a fiúk, lányok bábtechnikája igazi szép magyar beszéddel párosul. A Hattyúlány című mesét a gyerekek Balogh Csaba Zoltán helyi pedagógus átdolgozásában és betanításával mutatták be. Nem csoda, hogy az előadást a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Közművelődési Egyesület Ki Mit Tudj?-ján különdíjjal jutalmazták.

A Dunapataji Fényes Csillag Citerazenekar repertoárján főként Kalocsa környéki népdalok szerepeltek, de a Havasi Zoltán művészeti vezető munkásságát dicsérő összeállításban Dunántúli, jászsági, sóvidéki és hévizgyörki dallamok is megszólaltak. A végig jó kedvűen muzsikáló és éneklő asszony citerások két alkalommal is arany minősítést értek el.

A több évtizedes múltú Uszódi Hagyományőrző Néptánc Együttes autentikus, a kalocsaitól eltérő viselete, a tánclépésekben és dalokban azért igencsak kalocsaira hajazó produktuma egykettőre még jobb kedvre derítette az akkor már szünet nélkül másfél órája, töretlenül kitartó, létszámában inkább gyarapodó közönséget. A taps intenzitásából a táncosok mellett Csánki Mónika és Kővágó Zsolt, a csoport művészeti vezetői is arra következtetethettek, hogy Homokmégyen máskor is érdemes lesz fellépni.

A Magyarország című dal kitűnő előadása előtt Frankhauzer Liliről, a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény 6. osztályos diákjáról nemcsak azt tudhattuk meg, hogy 4 éve táncol, gordonkázik, 2 éve tanul gitározni, és persze színésznő szeretne lenne, de azt is, hogy énekhangját még csak egy éve csiszolják a Liszt Ferenc AMI magánének tanszakán.

A Hajósi Gombos Harmonikások duó két tagja, Huber Ferenc és Schön Ferenc a sváb népzenéből adott ízelítőt. Mint kiderült, az egyik hangszer több mint 130 éves, de amelyiken Schön Ferenc játszott, azt nemrégiben saját maga készítette a műhelyében.

Bizonyosan nem véletlen, hogy a műsorfolyam végére került a Homokmégyi Néptánc Csoport. Koreográfiájuk címét: „Szeretünk táncolni” teljes mértékben visszaigazolta mindaz, amit láthattunk. A tiszta szívvel, vidáman és felszabadultan táncoló kicsik és nagyok mindenben méltónak bizonyultak elődeik kiváló minősítéséhez. Azt is mondhatnánk, hogy ebben az összeállításban csupán egy éve együtt dolgozó csoport produkciójának gyümölcse Kishegyi Simon koreográfus, Vajda–Rigó Melinda és Vajda Gábor táncoktatók erőfeszítéseinek köszönhetően beérett. Ám hogy hallunk még róluk, az bizonyos, hiszen hamarosan a Megyeháza előtti téren, a Kalocsai Járás egyik hírességeként lépnek fel.

Aki azt hinné, hogy a délután öt órakor kezdődő, fél nyolckor véget érő műsor után bezárták a Művelődési Otthon ajtaját, az téved. A helyi asszonyok önzetlenségének köszönhetően a közösségi épület előcsarnokában mindenféle finomságok, kiflik, rétesek, paprikás kácsi és italok várták a közönséget és a fellépőket.

Az est DJ Ati retro bulijával zárult.