Bérrobbanás előtt a kalocsai régió – a Duna-híd és a Paks II. egymásra licitáló cégeket hoz

Tény, hogy a munkabérként kifizetett összeg Kalocsán – cégeket nem említve – nagyon sok munkavállaló esetében nem éri el a nettó 80-100 ezer forintot, ami azért több mint elgondolkodtató. Egyre több kalocsai ezért vállal munkát Kiskőrösön vagy környékén, mert ott

ugyanabban a munkakörben akár ennek a másfélszeresét, dupláját is megkeresheti.

Pozitív példaként érdemes megemlíteni, hogy több cég, köztük olyan állami fenntartású intézmény is, mint a kórház, vállalva a képzés költségét, elkezdte saját maga kiképezni a dolgozókat, hogy így mérsékelje a hiányzó szakmunka- és egyéb munkaerő igényét.

A Magyar Tudomány Napján Budapesten elhangzott közgazdasági témájú előadások közül több foglalkozott a Paks II. beruházás várható munkaerő igényével, ezen belül a Paks és Kalocsa környékét elsők között érintő munkaerő elszívó hatással. A tudós szakemberek egyértelműen azt vizionálták: a kalocsai régióban már a Duna-híd építése, annak átadása után a Paks II. beruházásba történő bekapcsolódás látványos béremeléssel, a jelenlegihez viszonyítva bérrobbanással jár. A két megaberuházás munkaerő igénye egymásra licitáló cégeket hoz, még a képzetlen munkaerőért is igazi versengés kezdődik. Fokozatosság ugyan lehet, de nálunk három-négy év távlatában

a kiemelkedő béremelkedés elkerülhetetlen.

Ám egyelőre térjünk vissza a jelenbe. Lehet azzal a közgazdasági közhellyel, szebben szólva alapvetéssel érvelni, hogy a bérek alakulásának a termelékenységgel kell összhangban állnia. Csakhogy a minél nagyobb profitra törekvő tulajdonosok, tulajdonos alkalmazásában, „árnyékában” dolgozók számára nem biztos, hogy ez mindig hitelesen hangzik. Mielőtt még bárki a munkáltatók támadásával vádolna, azt is tényszerűen el kell mondani: a bérek növelésének az is gátat szab, hogy óriásiak a bérre rakodó állami terhek. A béremelést segítő egyik megoldás az lehetne, hogy csökkentik a személyi jövedelemadót, tehát anélkül növelnék a nettó bért, hogy a munkáltatóknál növekednének a bérre rakodó terhek. A másik megoldás szerint egyes ágazatokban az áfa további mérséklése adna lehetőséget a bér növelésére. Ezt a vendéglátóiparban már kipróbálták, egyes vélemények szerint nem elég hatékonyan működik. Sem az éttermi árak nem lettek olcsóbbak, sem az alkalmazottaknak nem fizetnek jelentősen többet.

Az előadók arra is rámutattak: a már most szinte minden ágazatra kiterjedő munkaerőhiánynak csak egyik oka a külföldi munkavállalás, a szakképzett munkaerő-tartalék kimerülése. Mindezt a hétköznapi ember leginkább úgy érzékeli, hogy nem, vagy csak nehezen talál villanyszerelőt, vízvezeték-szerelőt, asztalost, bádogost, a kőművesről, burkolóról, ácsról már nem is beszélve. Már a nagy építőipari cégek is egymásra licitálnak a munkaerő hozzájuk csábításáért. A munkaerőhiány még az olyan, hagyományosan képzetlen munkaerőt foglalkoztató ágazatokat is utolérte, mint a mezőgazdaság, vagy az építőipari segédmunka. Portálunk nemrégiben számolt be arról, hogy a paprikatermesztés és -feldolgozás egyik kerékkötője éppen az élő munkaerő hiánya, nincs aki betakarítsa a termést.

A Magyar Tudomány Napja köré szervezett fórumon az is elhangzott: a munkaerő piaci feszültség már a Kalocsa-Paks Duna-híd építésével elkezdődik, amire csak rátesz egy lapáttal a Paks II. megaberuházás indulása. A megaberuházás tartósan, 10 éven át ad biztos munkát az itt élőknek. Ebből következik, hogy a munkaerőért folytatott versengés a hagyományosan kalocsai székhellyel működő cégeket is arra ösztönzi:

amennyire csak tudják, emeljék a béreket, mert a híd átadása után komoly munkaerő elszívó hatás jelentkezik.

Az évszázad beruházásaként aposztrofált, akkor már tőlünk csupán 5-8 kilométerre lévő Paks II. Atomerőmű építésén egy időben 8 ezer ember is dolgozik. Leegyszerűsítve a kérdést, még éttermi felszolgálóból is több százra lesz szükség.

A témát folyamatosan figyelemmel kísérjük és már az első érdemi változásokról örömmel adunk majd hírt.