Ökölvívónyelven szólva az előző vasárnapi Jánoshalmától kapott „mélyütés” szerencsére nem rogyasztotta meg a KFC formálódó, fiatalokkal megspékelt gárdáját, hiszen a régi rivális borvárosaik otthonában egyenrangú ellenfélként küzdötték végig a mieink a kilencven percet.
A gól nélküli első félidő után a hazaiak az 51. percben vezetést szereztek. Cebei jobb oldalról élesen középre küldött labdáját a szemfüles Füleki öt védőnk gyűrűjéből, úgy hat méterről, középről a kapunkba fejelte (1–0).
A 71. percben aztán jött a kalocsai viszontválasz is. Vuits Viktor verekedte be magát a vendéglátók tizenhatosán belülre, majd a kivetődő hálóőrt is becsapva szinte tálcán kínálta a lasztit a középen érkező Kollár elé, aki az ötösről higgadtan a kapuba passzolta a játékszert (1–1).
Igaz, volt még egy Kollár által oldalról beívelt szabadrúgásunk is, amelyből Nasz remek gólt fejelt, de azt les címén a sporik nem abszolválták. Talán ha Fortuna nem ilyen szűkkeblű, a dicséretes döntetlen helyett akár az ősz második idegenbeli győzelmét is megszerezhettük volna, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen már az elődeink is azt hangoztatták, hogy „Körösön mindig jó az iksz”…
Márton Zsolt:
Két egyenlő erőt képviselő csapat csatájából, hátrányból szereztünk pontot idegenben, amely mintegy igazolta mindannyiunknak, hogy igenis van tartása a gárdának – nem hagytuk el vesztesen a pályát, amihez gratulálok a srácoknak.
Kiskőrös – KFC 1–1 (0–0)
150 néző, vezette: Béleczki L.
Kalocsa: Hegedűs – Matos B., Vuits A., Nasz, Rábóczki – Zorván M. – Follárdt (Mátyás), Kollár, Dostyicza, Vuits V. – Keszthelyi (Balogh).
KIT manager: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: 2–2. Gólszerző: Farkas Zalán 2.