Helyezkedő remekművek – Kalocsáról és Budapestről hozott képeket Vinczellér

Mint emlékezetes, arról már portálunk is hírt adott, hogy kiállítótérként kap új funkciót az évekkel ezelőtt megújult, de többnyire kihasználatlanul, bezártan állt volt zsinagóga. A földszinti teremben Vinczellér Imre festőművész felajánlása nyomán képeiből nyílik majd állandó kiállítás – ennek tették le alapköveit a múlthét végén.

A Kalocsa Szíve Program egyik kiemelt helyszíneként teljesen újjáépült és megújult Schöffer Gyűjtemény házának készre jelentéséig az alkotó tárlatát fogadta be átmeneti helyszínként a zsinagóga. Aztán hazatért Schöffer helyi életműve, és ismét az üresség töltötte be az épület szobáit – egészen múlt csütörtökig.

Ekkor látogatott ugyanis haza Vinczellér Imre elismert kalocsai születésű, bár idejének nagy részét Budapesten töltő festőművész, aki sok tízmillió forintos értékű gyűjteményt ajánlott fel képeiből, amelyet ajándékként kap tőle a város, amennyiben biztosítja azok állandó kiállítását.

Ennek rendezése céljából költöztettek több mint negyven képet a zsinagógába, amelyek ott jártunkkor még a falaknak támasztva, többségében becsomagolva várták, hogy az alkotó megálmodja, hol is lesz a végleges helyük. Ez, mint kiderült, nem is olyan egyszerű feladat.

– Magam is kíváncsi vagyok, hogyan viselkednek egymás mellett ezek a festmények. Vannak közöttük olyanok, amelyeknek a megszületése között több mint harminc év telt el, és sokukat helyileg is nagy távolságok választották el egymástól, kiállítási keretben pedig ilyen formában még soha nem voltak összerendezve – meséli Vinczellér Imre a helyszínen, utalván arra, hogy a kalocsai tárlat anyagát helyi házából és budai műterméből hozták a zsinagógába.

A művészt a teljesség igénye nélkül kérdeztük a „hazatért” képekről.

– A „Repülés - Hommage á Leonardo” képem például a Közlekedési Múzeumban volt kiállítva egy ideig. De említhetném az „Ezredvég” címűt is, amit 2000-ben festettem, de kérdésfelvetése talán ma aktuálisabb, mint amikor elkészült, ugyanis az európai kultúrát egy négyzet alakú vásznon körbeszaladó zenekar részletei jelképezik, amelynek egy része át is van húzva. De mondhatnám a háromrészes „Kalocsa-sorozatot” is, vagy azt a képet, amelyet a Gundel ház Solti György világhírű magyar karmesterről elnevezett terméből, az egykori Zeneszobából hoztunk végleg Kalocsára – tekint körbe a teremben Vinczellér, hozzátéve, hogy szentül hiszi, hogy a művészet összehozza az embereket a ma kettészakadt világában.

Annál is inkább izgatott a kalocsai kiállítás megnyitójának közeledtével, amelynek konkrét dátumát a Viski Károly Múzeum igazgatója, a képek szállításában és bepakolásában segédkező Romsics Imre árulta el.

A „boszorkányjáró napként” emlegetett Múzeumok éjszakájára összeállított programnak lesz a nyitánya

a Vinczellér-tárlat hivatalos bemutatása, amelyet június 24-re datálnak a Kalocsai Képtárban.

Ez lesz ugyanis a hivatalos neve a zsinagógának, bízva abban, hogy a névre a Vinczellér-anyagon túl egy gazdag kalocsai gyűjteménnyel is hozzájárulhat idővel az épület, ha sikerül forrást nyerniük a zsinagóga emeleti helyiségének kiállítótérré alakítására. Erre már beadták pályázatukat, amelyről várhatóan augusztusban döntenek a kiírók – jegyezte meg halkan Romsics Imre.