A ’19-es vörös terror kalocsai áldozataira emlékeztünk – Előkészítés alatt egy új, figuratív emlékmű felállítása

A megemlékezés nemzeti hagyományaink szerint a Szózat közös eléneklésével kezdődött és a Himnusz hangjaival zárult, irodalmi felütésként Mihó Izabella szavalta el Tompa Mihály A gólyához című versét.

A továbbiakban Pécsi Vivien önkormányzati képviselő mondott emlékező beszédet, aki a történelmi tényeket Romsics Imre múzeumigazgató segítségével az alábbiak szerint foglalta össze.
A kalocsai áldozatokat 1919. június 24-én érte utol a kommunista mozgalom egész országon végigsöprő politikai erőszakhulláma: 96 éve Szamuely Lenin-fiai kegyetlenül felakasztották és főbe lőtték azokat, akikről úgy vélték, az új rend, a Tanácsköztársaság ellenségei.

MAGYARORSZÁGON KÖZEL HATSZÁZAN ADTÁK VÉRÜKET A „PROLETÁR ÖKÖLÉRT”

Erről Szamuely Tibor így szólt győri beszédében április 20-án.

A vértől nem kell félni. A vér – a cél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.”

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A térségünkben történteket így idézte föl a szónok:
1919. június végén Dunapatajon tört ki a kommunista tanácskormány ellen az a lázadás, amely aztán végigsöpört a Duna mellékén. A véres bosszú nem maradt el sehol.
A mozgalom kirobbantói a fejlettebb politikai tudattal rendelkező református Duna menti birtokos parasztok voltak. Elsőként Dunapatajon győzött az ellenforradalom június 18-án. Innen terjedt ki június 19-én Homokmégy, Szakmár és Solt irányába, majd 21-ére Érsekcsanádig húzódott le. Kalocsán az érseki palotába visszahúzódó Szuri Kálmán kalocsai kormányzótanácsi megbízott és Dóra János direktóriumi elnök igyekezett úrrá lenni az eseményeken.

Kalocsa hangulata veszélyessé vált, de az ellenforradalmárokkal szimpatizálók közül senki sem mert színt vallani – a város polgárságának és kispolgárságának többsége esztelenségnek tartotta a „szállásiak” lázadását. Úgy vélték, külső erők nélkül lehetetlen az ellenforradalom tartós győzelme.
A június 20-án délelőtt 11 órakor frontális támadásba lendülő „alsószállási felkelők” ezért a város ellenforradalmár rétegeinek támogatása nélkül szorították ki a vörösöket, a proletárdiktatúrához hű munkásokat a városból. A vasútállomásnál heves kézitusa alakult ki, amely a többszörös túlerőben lévő ellenforradalmárok győzelmével végződött.

Szamuely É-ról támadott. Nagyobb harc csak Dunapatajnál alakult ki a június 23-ai hadművelet során. Június 24-én reggel a Dunapataj és Kiskunhalas felől érkező vörös csapatok ellenállás nélkül vonultak be Kalocsára, miközben az ellenforradalmárok jelentős része a déli demarkációs vonal mögé menekült.

Az ellenforradalom vezetői – köztük a környéket lázító Nyáry Béla és Jagicza Antal ügyvédek – is elmenekültek, így Szamuely az alvezéreken és az ellenállás egyszerű résztvevőin állhatott bosszút. A kivégzettek társadalmi összetétele mégsem az események miatti megtorlást, hanem a megfélemlítést, a példastatuálást mutatja.”
SZAMUELY TIBOR 1919. JÚNIUS 24-ÉN ESTE 16 SZEMÉLYT AKASZTATOTT FÖL A JEZSUITA RENDHÁZ MELLETTI CELTISZFÁKRA, ÉS KÉT SZEMÉLYT FEJBELÖVETETT A TÖRVÉNYSZÉK UDVARÁN.
25-ÉN ÚJABB 2 SZEMÉLYT LÖVETTEK FŐBE.

Pécsi Vivien az egyházi anyakönyv sorrendjében sorolta föl az áldozatokat:

• Csiszár Jenő tanító, 20 éves Kalocsa
• Horváth Lajos joghallgató, 21 éves, Kalocsa
• Varajti József földmíves, 17 éves, Kalocsa
• Musza József cipész, 43 éves, Kalocsa
• Romsics János földmíves, 40 éves, Kalocsa
• Berta-Somogyi János napszámos, 44 éves, Kalocsa
• Kovács Gergely napszámos, 50 éves, Kalocsa
• Bernáth Ferenc földmíves, 32 éves, Kalocsa
• Gallina Zoltán böd-bakodi érseki uradalmi intéző, 37 éves, Császártöltés
• Vargacz Gergely földmíves, 43 éves, Halom
• Berta Antal böd-bakodi béres, 20 éves, Kalocsa
• Mészáros Ignác képezdei tanár, 30 éves, Dunapataj
• Ribáry István iparos, 30 éves, Dunapataj
• Császár István szolgabíró, 32 éves, Kalocsa
• Rigó Ferenc napszámos, 19 éves, Kalocsa
• Szabadi István napszámos, 37 éves, Kalocsa
• Horváth Gyula zenész, 37 éves, Baja
• Lesnik István borbély, Uszód
• Kővágó Sándor földmíves, 28 éves, Negyven-szállás
• Kálmán (Kohn) József fakereskedő, 40 éves, Kalocsa

1919. június 25-én Peczkay jelentette: A parasztlázadás teljes mértékben letörve. Csend és nyugalom van.”

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A vörösterror kalocsai áldozatait június 25-én temették el. Egyházi szertartásban nem részesülhettek, családjuknak sem adták ki őket.

19 ÁLDOZATOT KÖZÖS SÍRBAN, RUHÁJUKTÓL MEGFOSZTVA, KOPORSÓ NÉLKÜL TEMETTEK EL A TEMETŐ BIMBÓ UTCAI BEJÁRATÁTÓL BALRA. KÁLMÁN (KOHN) JÓZSEF FAKERESKEDŐT AZ IZRAELITA TEMETŐBEN HANTOLTÁK EL.

Dr. Várady Árpád Lipót érsek nagy papi segédlettel 1919. Szeptember 8-án a város lakosságának jelenlétében a tömegsírt ünnepélyesen beszentelte, majd társadalmi adakozásból

1920. MÁJUS 11-ÉN A HOLTTESTEKET EXHUMÁLTÁK, S DÍSZSÍRHELYRE TEMETTÉK ŐKET.
1922. JÚNIUS 25-ÉN, A JÉZUS SZÍVE BÚCSÚ NAPJÁN A JEZSUITA RENDHÁZ FALÁN EGY EMLÉKTÁBLÁT LEPLEZTEK LE.

A II. világháború után kiépülő szocialista hatalom nem elégedett meg az emléktábla leemelésével, fizikailag is elpusztította azt, és csak a rendszerváltás után, 1993. június 24-én állította azt újra Kalocsa közönsége.

Az emlékezés nem csupán múltba révedés. Ez a jelen erkölcsi kötelessége. Egy város, amely emlékezik áldozataira, nem csak múltját tiszteli, jövőt is épít! Példát mutat a fiatalabb generációknak arról, hogy az igazság, az emberi méltóság és a szabadság olyan értékek, amelyekért mindig ki kell állni.” Ma már megadatik az, hogy emelt fővel, egyenes derékkal és nyílt tekintettel, vértanúként emlékezzünk ezekre az emberekre, akik napszámosként, tanítóként, uradalmi szolgaként, tanárként, fakereskedőként, földbirtokosként, joghallgatóként élték a kalocsaiak életét – mondta a szónok, hozzátéve:

Legyen ez az emléknap a figyelmeztetés és a remény napja is: hogy soha többé ne forduljon ember ember ellen eszme nevében; hogy a történelmünket ne elhallgatni, hanem érteni akarjuk.”

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

Pécsi Vivien beszéde végén bejelentette:

AZ UTÓKOR IS MÉLTÓN EMLÉKEZZEN MEG AZ ÁLDOZATOKRÓL, EGYEZTETÉS ALATT ÁLL EGY MONUMENTÁLIS, FIGURATÍV ALKOTÁS FELÁLLÍTÁSA A SZENT ISTVÁN GIMNÁZIUM KERENGŐJÉBEN.

A továbbiakban Kalocsa Város Önkormányzata nevében dr. Bagó Zoltán polgármester és Pécsi Vivien koszorút helyezett el az emléktáblánál, majd a helyi hagyomány szerint az egybegyűltek fehér szegfűket kötöztek a környező, az egykor kivégző eszközként használt ostorfák helyén álló fák törzsére.