Tisztelet a hősöknek – A 2. Magyar Hadsereg 75 éve a Don-kanyarban történt tragédiája emlékeztünk

A Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár szervezésében, Markó Mónika konferansza mellett megtartott rendezvényen a Himnusz közös, a katonazenekar által kísért eléneklése után Lakatosné Jambrik Ibolya mondta el a Kalocsán élőThiesz János „Emlékezz” című versét.

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

Ezt követően Filvig Géza mondott emlékező beszédet. Miután röviden ismertette a szovjet csapatok áttörésekor szenvedett megsemmisítő vereség történelmi tényét, a szónok a doni poklot átélt katonák visszaemlékezéseiből, följegyzéseiből, haza küldött leveleiből vett idézetekkel próbálta érzékeltetni az ott átélt borzalmakat. Néhány idézetet mis is közreadunk, a teljesség igénye nélkül:

Zászlóaljam kopaszra nyíratta fejét, hogy ha fejlövést kapunk, akkor könnyebb legyen az ellátás.”
Előre nyomulás közben az egyik főhadnagynak a fél fejét elvitte egy repesz - ránéztem és csak a fél fejét láttam - két lépés után összeesett.”

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

A T 34-es tankok támadásai ellen a gyalogságnak kellett harcolni, nem voltak felkészülve, pisztollyal lőtték a tankokat (…) Robbanás-robbanást követett, csak a vér és a föld spriccelt (…) Pusztulás, rom, halál mindenhol.”Éhező katonáknak kiosztották az ellátmányt, de ha eszünk és jóllakunk átmenetileg jobb a közérzet, de utána a haslövés halálos, így az éhezést választottuk. Az ellátmányban rum is volt, néhány katonatársammal úgy gondoltuk, nem isszuk meg a rumot, mi józanul akarunk meghalni”.Minden sebesült azt kérdezte, ugye meggyógyulok, ugye olyan leszek, mint azelőtt. Az orvos mondta, hát persze, pedig tudta: ennek semmi esélye. Tudta, soha senki nem lesz olyan az itt átéltek után, mint azelőtt. Majd később a legfőbb óhaj fogalmazódott meg: hazajutni, bárhogy is.”Ez a hazatérés pedig csak kevesüknek adatott meg.

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

Filvig szólt a magyar katonák tisztes helytállásáról, hősies harcáról a szovjet túlerővel szemben, a kegyetlen orosz télben, gyenge felszereléssel, idegen földön, minden erejükkel teljesítve a parancsot.

„KÖTELESSÉGTUDÓ KATONAKÉNT VISELKEDTEK, FELKÉSZÜLTEK A HALÁLRA. NEM A HŐSIESSÉGRE TÖREKEDTEK, MÉGIS HŐSÖK LETTEK.”

A szónok az elkényelmesedett utókor tiszteletadásra, emlékezésre és hálára irányuló kötelességére is fölhívta a figyelmet, rámutatva, hogy ma már sokszor nem értékeljük kellőképp azt a biztonságot és komfortot, ami körülvesz bennünket.
Pedig sokáig az emlékezés joga sem adatott meg az utódoknak: voltak időszakok, nem is régen, amikor nem lehetett megemlékezni a magyar történelem bizonyos eseményeiről, így a Doni-katasztrófát is hamis képben tüntették fel – mutatott rá Filvig Géza, hozzátéve, hogy ma már szerencsére ezt a történelmi hűség szellemében tehetjük meg.

Végül arra kérte a megjelenteket, hogy adják át a történelmi hőseinkre emlékező, nekik tisztelet adó gondolatokat utódainknak, hogy a magyar katonák helytállásából ők is erőt meríthessenek életükhöz.

Tisztelet a Hősöknek! – zárta beszédét Filvig Géza, majd a kalocsai önkormányzat nevében dr. Kiss Csaba jegyzővel közösen koszorút helyeztek el az emlékmű lábazatánál. Ezt követően a város társadalmi és civil szervezeteinek képviselői, és más kalocsai polgárok is elhelyezték az emlékezés virágait és mécseseit az emlékmű előtt.

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

Az emlékezők egyike – aki édesapját életében egyetlen egyszer, mindössze félévesen láthatta, így soha meg sem ismerhette – az apja történetét megosztotta a kameránk által a nagyobb nyilvánossággal is. Rövid videónkat külön Napi gyors cikkbe ágyazva már tegnap közöltük.

Az alkalom nemzeti hagyományaink jegyében a Szózat közös eléneklésével ért véget.