Akár bevallják, akár nem, a férfiak többsége hetekig, hónapokig tervezgeti a lánykérést.
Cikáznak benne a kérdések, hogyan tehetné emlékezetessé a pillanatot, milyen gyűrűnek örülne szíve választottja, abból mekkora méret kell, mikorra időzítsen, avasson-e be másokat ésatöbbi.

János múlt héten kérte meg párja, Szilvia kezét, hétköznapinak semmiképp sem nevezhető körítést választva a pillanathoz. Éppen – első repülőútjuk keretében – Máltára tartottak ugyanis a fiatalok, amikor János a fedélzeti hangosbemondóban feltette a nagy kérdést.

Szilviától akkor – egyenesen Máltáról – megtudtuk, hogy még a gépen sem sejtett semmit, csak arra lett figyelmes, hogy ismerős hang szól a hangszórókból.

Hazaérkezésük másnapján megkértük Jánost, elevenítse fel a rákészülés időszakát.

– A lánykérés gondolata már hosszú ideje érlelődött. Nem akartam semmiféle jeles naphoz vagy alkalomhoz kötni, önmagában szerettem volna egy emlékezetes napot szerezni Szilvinek. Maga az utazás nem volt meglepetés, viszont nagyon sablonosnak tartottam volna egy nyaralás alkalmával megkérni a kezét. Ezért azt gondoltam, hogy az első repülésén erre biztos nem fog számítani – emlékszik vissza a vőlegény.

– Természetesen a gyűrűt már hónapokkal ezelőtt megvásároltam. A kivitelezéshez pedig nyomoznom is kellett egy kicsit – folytatta János, majd rátért a helyszíni részletekre.

– Az adott légitársaságnál csupán a pilótán múlt, hogy hozzájárul-e. Mivel külföldi felségjelű géppel utaztunk, így csak felszállás után tudtam egyeztetni. A légi utaskísérők segítségét kértem, akik ezt egyeztették a kapitánnyal. Természetesen a teljes legénység segítőkész volt, megkaptam a fedélzeti rádió használatához az engedélyt, kaptam egy gyors oktatást a berendezés használatához, és kezdődhetett az akció. Eredetileg 2-3 nyelven terveztem elmondani a rögtönzött monológom, de mivel a járaton helyet foglalók 90%-a magyar volt, így erre nem volt szükség. Szöveget nem tanultam be, mert az izgalomtól úgyis csak belezavarodtam volna – mesélte a leendőbeli férj a sztorit, majd azt is elárulta, hogy az akcióban egy régi jó barátja volt a segítsége és támasza, aki saját célra le is videózta a lánykérést. Mint később kiderült, nem ő volt az egyetlen – zárta a történetet János, azt még hozzátéve, hogy egyáltalán nem gondolta, hogy ezt majd így felkapja a sajtó.

Pedig egy ilyen bátor, romantikus cselekedet ösztönzője lehet több másiknak is, és már csak ezért megérdemli a nyilvánosságot!

Szilvinek és Jánosnak ezúton is sok boldogságot kívánunk közös életükhöz!