Tizenegy vendég fazekas-keramikus és a házigazda Kovács László és Madár Helga fazekasmesterek négynapos közös alkotással idézték meg az egykor Kalocsát és környékét is lakó kelták fazekasságának hagyományait. Az alkotók az előre megadott témát követve a kelta fazekasság formavilágát a saját gyakorlatukhoz és ízlésükhöz igazítva készített kerámiáikat hozták magukkal, és a Fazekas Alkotóházban tapasztalatcserével folytatták ezt a munkát, majd szintén kelta hagyomány szerinti égetéssel az udvari kemencében égették ki az edényeket. A legizgalmasabb pillanatoknál – a kemence fűtésénél és bontásánál – munkatársunk is jelen volt.
Október 9-étől 12-éig, csütörtöktől vasárnapig tartott a kalocsai Fazekas Alkotóházban a nemzetközi fazekas szimpózium, amelynek célja a szakmai továbblépésen, fejlődésen, az egymástól való tanuláson, szakmai fogások, motívumok ellesésén túl egymás kultúrájának megismerése volt.
A résztvevők közt volt, aki a kiskorú gyermekeit is magával hozta, de nem ám koloncnak, hiszen a gyerekek, ahogy otthon tanulták, itt is szorgalmasan segédkeztek az ő erejüknek és tudásuknak megfelelő munkafolyamatoknál.
Több alkalommal volt már itt hasonló nemzetközi tábor, amelynek tapasztalata, hogy
A nyelvek ismerete, a beszéd fontossága szinte háttérbe szorul, a mesterség mint közös nevező lép helyébe. Kétségtelen, hogy a nyelvek ismerete, bármilyen szinten is, csak jó, de több évtizedes tapasztalatom, hogy a különböző nyelvet beszélő, más kulturális térből érkező emberek között, a művészet, különösen a tradicionális művészet, hidat jelenthet egymás megértéséhez, igazi barátságok szövődnek.
A kalocsai szimpózium is egy ilyen találkozás volt. A nyelvi nehézségeket egyébként részben a német, de főleg angol nyelv használatával hidalták át az idegen nyelveket jobban ismerők tolmácsolásával.
Forrás: Illés György Cinó/KALOhírek
A táborzáró égetésen a megutaztatott, félkész, az otthoni műhelyből hozott, úgymond „madárlátta" edények égtek feketére, pontosabban – kelta mintára – grafit szürkére abban az udvari kemencében, amelyet Kovács László barátai, Simonkovics Béla mohácsi fazekas és az ordasi Bures Tibor segítségével épített, kifejezetten azzal a céllal, hogy egy fekete kerámia égetésére is alkalmas „katlan” is rendelkezésre álljon. Hiszen amint a házigazda a szakmát a családi fazekas műhelyükben megismerő, kalocsai Balaton Margit nénitől egykor megtudta, annak idején Kalocsán is készítettek fekete kerámiát, így a mohácsi fekete kerámia megismerése után a kalocsai fekete kerámiás hagyományok felújítását is tervbe vette.
1992-ben már megszervezte az első fekete kerámiás fazekas tábort 15 fazekas részvételével. Annak termését a városi kiállítóteremben is bemutatták. Azóta többször sor került ilyen tematikájú szimpóziumokra, amelyeken a mostanihoz hasonlóan szinte mindig részt vettek külföldi kollégák is. Most is színesítete a csapatot egy Hollandiában élő perui fazekas, valamint fehérorosz és ukrán fazekasok is.
A mostani témaválasztás ötletét az adta, hogy a Szentháromság téren folyó ásatások során kelta kori edények is előkerültek, amelyeket megismerve lenyűgözte Kovács Lászlót az akkori mesterek korongos szakmai tudása, és tervbe vették, hogy ennek hatására készítenek azokhoz hasonló, de újragondolt formákkal ilyen kerámiákat.
Forrás: Illés György Cinó/KALOhírek
Ez egy kis időutazás is a múltba, hiszen 2000 évvel ezelőtt az akkori mesterek is szinte mindent így csinálhattak, mint ahogyan ma is készülnek az edények. Korongozás kézzel, redukciós égetéssel, fás kemencével
– mondta el munkatársunknak Kovács László, akitől azt is megtudtuk, hogy a reduktív – azaz fekete kerámiás – égetés lényege, hogy amikor a kemence belsejében kialakul a megfelelő hőmérséklet, akkor a fölső nyílását légmentesen lezárják, majd még egy adag fát testnek az égéstérbe, és alul is jól lezárják, letapasztják a kemencét, és az esetleges repedéseket, hézagokat is eltömítik. Így a fa oxigénhiányos környezetben ég el, forró szénmonoxidot termelve odabent, ami redukálja, így feketére égeti ki a benn lévő, ekkor még vörösen izzó kerámiákat.
A legizgalmasabb pillanat, amikor másnap megbontják a lezárt kemencét, hogy némi hűlés után kivegyék az elkészült termékeket. Erre vasárnap a déli órákban került sor.
Ekkor már csak az maradt hátra, hogy amely edényeket vízhatlanná akarnak tenni, azokat folyékony parafinba merítve impregnálják – ez azonban már modern eljárás, amelyet nem a keltáktól lestek el a kalocsai tábor lakói.
Forrás: Illés György Cinó/KALOhírek
A különböző munkafázisok közti holtidőt kézimunkázással, teázással közös muzsikálással, és szintén kemencében sült finom falatok jóízű elfogyasztásával töltötték ki a szimpózium résztvevői.
A rendezvény a Magyar Művészeti Akadémia, Kalocsai Érsekség, a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület, a Kalocsai Fazekas Alkotóház, a Deák Pincészet, Kalocsa Város Önkormányzata és több magánszemély támogatásával valósult meg.
Borítókép: Kovács László // Facebook
Megjelent a Fókuszban Podcast legújabb adása, melynek vendége Font Sándor országgyűlési képviselő, akivel a november harmadikán átadott CT-berendezésről, a magyar egészségügy helyzetéről, a kalocsai kórház szerepéről, valamint a ’D’ épület jövőjéről beszélgettünk.