A kalocsai Jakab Kinga 16 év dialízis után gyalogolta le a mezőnyt a Dialzáltak EB-jén, Cagliariban – Interjú az Európa-bajnokkal

Jakab Kinga 1968. szeptember 30-án született – ezúton is sok boldog születésnapot kívánunk neki –, majd a Minta Óvoda és az Ének-Zenei általános Iskola növendékeként töltötte városunkban gyermekéveit. Húszéves koráig élt itt, később elköltözött, egy ideig hajózott is, végül Esztergomban telepedett le. A sorsát nagyban befolyásolta betegsége, amelynek következtében heti három dialízis kezelésre szorul.
Miután évtizedek óta nem él Kalocsán, már kevesen ismerik itt személyesen, de aki az Ének-Zenei Általános iskolába járt a ’70-80-90-es években, az emlékezhet rá, vagy legalább családjára: ők laktak a földszinti folyosó végi szolgálati lakásban, és

AZ Ő NAGYMAMÁJA, MARGIT NÉNI ADTA A GYEREKEKNEK MINDEN NAP AZ UZSONNÁT AZ ÉZI-BEN.

A KALOhíreknek adott nyilatkozatát is a városunkhoz fűződő kapcsolatával kezdte:

Jakab Kinga:
– Jó szívvel gondolok Kalocsára mindig, oda köt a teljes gyermekkorom, általános iskolába is ott jártam, az ÉZI-be.
Ezt ki ne hagyd!

[Itt kérünk elnézést, ha a közvetlen hangnem feszegeti az interjú műfaj kereteit! Az ok: szerzőnk interjúalanya osztálytársa volt az általános iskolában – A szerk.]

Húszéves koromban költöztem el, de mai napig kalocsainak vallom magam! Sajnos már mindenkim meghalt.

Kinga elmondta, hogy van ugyan még egy-két élő rokona Kalocsán, de velük inkább már csak internetes kapcsolatban van, így barátai által ápolja a kapcsolatát szülővárosával.

Évente legalább háromszor biztosan járok Kalocsán. Ekkor a temetőbe látogatok. Édesanyámon kívül mindenkim ott van eltemetve. Ő Bácsborsódon nyugszik. Temető látogatásom alkalmával ki nem hagynám a Nyárfa vendéglő pacalját. Hiába kell diétát tartanom, ilyenkor megszegem. És máris elérkeztünk a betegség témaköréhez. Aki dialízisre szoruló vesebeteg, annak ez a tény az egész életére, mindennapjaira, életmódjára időbeosztására is hatással van.

– 2001 júniusában kezdődött ez az egész. Akkor még nem tudták, mi bajom lehet. Majd  2002-ben kiderült,hogy autoimmun betegségem van. Ez annyira elhatalmasodott rajtam, hogy 2002. október 4-én meg kellett kezdeni a művesekezelést. Annyira rossz állapotba kerültem, hogy vissza kellett költöznöm Kalocsára, édesapámhoz. A kalocsai művese állomásra majdnem két évig jártam, ugyanakkor még Gambro volt a neve, ma már Diaverum állomás. Az akkor főnővérnek, Mike Andreának nagyon sokat köszönhetek. Ha Ő nem támogat lelkileg, most nem itt tartanék. Természetesen az összes nővérnek is mindent nagyon hálás vagyok, mindent köszönök nekik, innen is! Bár eleinte a régi gépek kissé „nyúzottá” tettek, de az új gépekkel már semmi kellemetlenséget sem éreztem.

Egy dializált beteg bárhová megy, a műveseközpont élete részévé válik, nem is lehet másképp, hiszen néhány naponta meg kell ott jelennie:

– Tizennégy éve az esztergomi Fresenius Művese Állomásra járok, heti háromszor négy órában. Itt szintén egy „új családra” leltem, de a kalocsai nővérekkel a mai napig internetes kapcsolatban vagyok.
Apropó, internet! A világhálón olvastam azt is, hogy keresnek dializált beteget futóversenyre. Ezzel kezdődött a sportpályafutásom. Jelentkeztem, azzal, hogy futni ugyan nem tudok, de jó szívvel részt veszek. A futóversenyeken majdnem mindig indítanak gyaloglást is, én ezeken indultam. Később kérdezték az egyesületnél, hogy nem volna-e kedvem versenyszerűen csinálni az atlétikát. Volt! Ennek immáron négy éve.

Kinga azóta versenyszerűen sportol, és annak megfelelően, versenysportolóhoz méltó rendszerességgel edz is. A Magyar Szervátültetettek Szövetségének biztosításával a Budapesti Honvéd atlétikai pályáján, illetve egyénileg a Duna-parton javítja technikáját és erőnlétét. A sportolói mindennapjairól, versenysikereiről így számolt be portálunknak:

– Edzőm Jung Ági. Akkor még Ő volt a szövetségi edző is. Azóta is sok-sok gyakorlás mellett tanítja nekem a versenygyaloglás csínját-bínját. Az évek alatt volt több „házi verseny”, ott is sikerült jó eredményeket elérnem. Közben kvalifikációs versenyeken is részt vettem, sikerrel, majd egy nagy mérföldkő következett 2016-ban, amikor részt vehettem a Transzplantáltak és Dializáltak Atlétikai Európa Bajnokságán a finnországi Vantaaban. Sőt nem csak részt vettem, hanem sikerült egy bronzérmet is szereznem.
Szakadó esőben. Tíz fokban. Júliusban.

Beszélgetésünkből megtudtuk, hogy a dializáltak és transzplantáltak számára kétévente rendeznek EB-t, a közbe eső években pedig Világbajnokságot tartanak, amelyen azonban csak transzplantáltak vehetnek részt. A versenyeken nem csak gyaloglásban indul, emellett például legutóbb futásban és kislabda hajításban is megmérette. Az idei Transzplantáltak és Dializáltak Európa Bajnokságáról, amelyet Olaszországban, a Szardínia szigetén fekvő Cagliariban tartották meg június 17-24-ig. Arról, mint eddigi legnagyobb versenyélményéről így számolt be a kalocsai származású sportoló:

–. A verseny fantasztikus élmény volt. Huszonöt országból Magyarország a második helyen végzett. Csak az angolok előztek meg minket. Itt az edzőm már más számban is benevezett, így indultam 100 m-es futásban és kislabda hajításban is, de a főszámom a 3 km-es versenygyaloglás volt. Ezen transzplantáltakkal együtt indítottak, de így is sikerült 24’8” alatt első helyen célba érnem a hét induló közül. A futásban hatodik helyezett lettem tíz indulóból, a kislabda hajításban pedig negyedik helyezett a tizenkét indulóból.

Hogyan készülsz a versenyekre? Milyen erőpróbák várnak rád?

–. Az EB után továbbra is heti egy edzésem van Jung Ágival, de a versenyek előtt, persze, sűrűbben. A többi napokon az esztergomi Duna-parton edzem. Nem szabad kiesni a formából mivel október 14-én is lesz egy versenyem Budapesten. Igyekszem ott is jól szerepelni, de még fontosabb cél, hogy 2020-ban az Írországban tartandó EB-re is ki tudjak jutni! De nem csak nagyvadra lövök, továbbra is el-el járogatok futóversenyekre, amilyen például a Coca-cola, vagy a Vivicitta, és ott a gyaloglásban indulok. Ezek mellett teljesítménytúrára is járok, a dialízis-központból egy nővérrel, Béres Deák Beátával. Itt 15-20 km-es távokon indulunk, és mindig sikerül a szintidőn belül megtenni a távot.

Mit csinálsz szabadidődben?

–. Van egy hobbim, a horgászat. Még egy vesebetegeknek kiírt horgászversenyt is nyertem, méghozzá háromszor is, így a „vándor kupa” sem vándorol tovább, hanem végleg az enyém lett.
De visszakanyarodva az atlétikához, a Szövetségi edző már Szabó Gábor, de én továbbra is Jung Ágival edzem. Végül is mindent neki köszönhetek! Nagyon sokat foglalkozik velem. De itt szeretnék köszönetet mondani Berente Juditnak, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnök asszonya is, mivel az EB-ken való részvételt neki is köszönhetem – nyilatkozta a KALOhíreknek Jakab Kinga, akinek sikereire mai lakóhelyén, Eszergomban is büszkék, ahol a helyi online médium, az RTVE is interjút készített vele.
A szűk félórás beszélgetést az Életek és sorsok című sorozatuk részeként tették közzé, amiből egy-két érdekes információt mi is átvettünk Napi gyors rovatunk mai cikkében, például a horgászszenvedélyével kapcsolatban azt, hogy fogott már kukoricával csukát is, amit azért nem minden horgász mondhat el magáról…


Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!