Kalocsa sakktörténete dr. Czibulka Zoltán tollából

Bizonyára élményt jelent ez a kiadvány valamennyi érintett számára, de a sportszerető, a város sportéletét figyelemmel kísérő kalocsaiaknak is, hiszen a szerző a régi idők történéseinek megidézésével az emlékállítás mellett rájuk is gondolhatott megörökítő szándékában.
Az író természetesen tisztában lehetett azzal is, hogy a könyvében foglaltak, minden törekvése ellenére sem adhatják vissza a város sakktörténetének minden apró rezdülését a teljesség igényével, ám a felkutatott forrásai, a régi sporttársakkal készített gazdag interjúanyagai és eredeti fotódokumentumai eme feltevésünket cáfolják. A szakosztály több évtizedet átölelő eredménysorai, az egyes tábláknál ülők nevesítésével mind, mind megidézik azokat a kalocsai sporttársakat, sakkbarátokat, akik valóban nagy családi közösséget alkottak az előző fél évszázad során.
És, hogy a szerzőt idézzük, „folytatás következik”, hiszen a kalocsai sakkélet valóban meglepően gazdag múlttal dicsekedhet. Hiszen a tervezett II. kötetben szólni kellene az OB II-es szereplésünkről, az Eszperantó nyelv és a sakk kapcsolatáról, amelynek két Olimpiáját is városunkban rendezték. A Szabad Föld Kupák egyedi hangulatáról, vagy éppen a kalocsai versenysakk pápájának, dr. Németh Józsefnek az igen gazdag hagyatéki anyagáról már nem is beszélve. És természetesen mindarról, ami az első kötet témaköreiből kimaradt. Igaz, az első kötet is kronológiai sorrendben, részletezve taglalja a város sakkéletének szereplőit, megidézve a dicső elődök névsorát. De megismerhetjük a városi bajnokságok győzteseit és hajdani résztvevőit is. Vagy a megyei csapatbajnokságok felejthetetlen ütközeteit, a mindenkori csapatainak összetételét, a játékosaink osztályba sorolását, minősítéseit. A könyvben gazdag „jegyzőkönyvi” anyag örökíti meg a mindenkori Kalocsa csapatbajnoki eredménysorait és az egyes táblákon elért versenyzői eredményeket.

A szerző a megyei egyéni bajnokságok kalocsai szereplőinek is külön fejezetet szentel könyvében, nevesítve versenyzőink dicséretes eredménysorát. Izgalmas részek szólnak az emlékezetes, Kalocsán szervezett Non-Stop (24 órás villámversenyek) páratlan hangulatáról (Magyarországon, Kalocsán volt az első 24 órás villámverseny– A szerk.), amelyről azt is tudni kell, hogy a szakosztályunk ezt közel két évtizeden át mindig megrendezte. És akkor a felejthetetlen, a sportág népszerűsítését talán a legjobban szolgáló kalocsai szimultánokról még nem is szóltunk. Szerencsére a kiadványban ez is részletekbe menően megtalálható. Varnusz Egon, Barcza Gedeon, Bilek István, Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József, Mádl Ildikó, Verőczi Zsuzsa, Karakas Éva kalocsai szimultánjainál a szerző név szerint is megemlékezik az ellenük pontokat szerző helyiekről.

De engedje meg a tisztelt olvasó, hogy ne lőjük le a minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó könyv minden részletét, elég ha csak annyit árulunk el a „kínálatból”, hogy helyet kapott még a könyvben sok Kalocsához köthető érdekesség. A Piros Arany Sakkversenyek, a Fehér Huszár Nemzetközi egyéni és Csapat Villámverseny megidézése is. A szerző méltatja a Logikusak(k) Oktatási, Kulturális és Sport Közhasznú Egyesület munkásságát, a helyi fiatalok sakktudásának pallérozásában kifejtett tevékenységét, a gyerekekkel a sportág megszerettetését.

Végül, de nem utolsó sorban engedtessék meg e gondolatok lejegyzőjének, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassa a könyv szerzőjét dr. Czibulka Zoltánt, alias Czibulka Zolit, aki a Kalocsai SE sakk szakosztályának hosszú éveken át a vezetője volt, de sokan csak az egykori ÉPGÉP(?), vagy Kisgép igazi sportági és mozgósító erejű szervezőjeként ismerték egykori barátjával, Wiedner Istvánnal. Zoli viszonylag későn, 22 évesen lett a Kalocsa igazolt sakkozója, akkori mentorának, dr. Németh Józsefnek köszönhetően. Aztán a ’70-es évek elejétől igazán remekül tette dolgát Kalocsa egyik élsakkozójaként a pepita táblák varázslatos világában, mintegy 30 éven át. Az egykoron oly népszerű levelezési sakkozás egyik honi reprezentánsaként is ismertséget szerzett magának, ahol „Levelezési mester” címet is szerzett. Mindeközben elkötelezte magát a turizmussal is, ahol szintén elismertséget vívott ki magának. A Testnevelési Főiskolán szakdolgozati címadása mindennél többet mond: Eszperantó és sakk. Az első ízben beindított Semmelweis Egyetem képzésében megszerezte a sakk szakedzői diplomát is.