Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas jazz-zongorista a Kék Madár színpadán

Mielőtt Szakcsi Lakatos Béla jellegzetes öltözékében a zongorához ült, Lakatos Ágnes szemezgetett a művész gazdag életútjából. Szakcsi Lakatos Béla 1987-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben a Szabó Gábor-életműdíjat. 2002-ben érdemes művész lett, és elnyerte a Budapestért Díjat. A Kossuth-díjat 2005-ben vehette át "a jazz műfaj és annak mozgásterébe eső szellemiséget integráló törekvéseiért, amelyet felsőfokon interpretál a világ pódiumain". 2006-ban Prima-díjas lett, 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet és a Hazám-díjat. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, de még sorolhatnánk.

A honi jazz egyik legkiemelkedőbb zongoristája, a kivételes improvizációs tehetségű muzsikus az utolsó mondatnál szerényen leült a zongorához, és attól a pillanattól kezdve az udvart megtöltő közönséget magával ragadta.
Zenetanulás nélkül is mindenki számára egyértelművé vált, hogy a gyönyörűen felvezetett alapdallamra épülő, hol lágy, hol dübörgő improvizáció a zenei érzés, a zenei tudás egy olyan dimenziója, amelyben a legcsodálatosabb érzések jutnak kifejezésre.

Ahogy Szakcsi Lakatos pillanatok alatt átadta magát a zenének, a közönség is hamarosan egy másik időben élt; megváltozott az érzékelése, és néha az az érzése támadt, hogy ugyan egyetlen zongorát, zongoristát lát, de egy nagyzenekart a maga sokszínűségében hall.
Az agyban elraktározott ismert dallam ugyan folyamatosan visszacseng, de olyan hihetetlen mélységről és sokoldalúan jut az ember füléhez, szívéhez, lelkéhez, ami megdöbbenti a hétköznapi embert:

ez is csak egy „ember”, de milyen ember produkciója!

A magyar zenekultúra népdalkincséből merített darabok improvizatív előadását csak egyszer-egyszer törte meg egy ismert jazz darab.
Ám aki arra volt kíváncsi, hogyan hat egymásra a népdal, a cigányzene, a klasszikus zene és a jazz, az mindebből egy időben Szakcsi Lakatos Bélától meríthetett és egy életre szóló élményt kaphatott.

Aki először járt Szakcsi Lakatos Béla koncerten, az is megértette, miért a pop, a klasszikus zene és a jazz legkiválóbbjai keresik a társaságát ennek a fantasztikus magyar zeneszerzőnek, jazz-zongoristának.

A közel egy órás koncert végén, a tapssal kikövetelt ráadás szám után a művész a mikrofonhoz lépett, és felsorolta mindazok nevét, akik a magyar jazz, a komolyzene legkiválóbb képviselői, művésztársai, barátai voltak, de már elhunytak.

Majd Szakcsi Lakatos Béla a zongorához ült, és az utolsó, megindítóan szép és lírai számot nekik ajánlotta.