Élményekkel telve érkezett haza Kirchheim Unter Teckből a kalocsai delegáció – sikert sikerre halmoztak

A két buszt megtöltő kalocsai társaság testvérvárosunk három napon át tartó programjain a francia, szerb, német partnervárosok küldöttségeivel együtt vett részt. Már az érkezés estéjén egy igazi nemzetközi találkozó, kavalkád vette kezdetét. A kirchheimi fúvósok a vendégek tiszteletére eljátszották a nemzeti himnuszokat, majd a Kalocsa Kamarakórus és a Piros Rózsa Néptáncegyüttes teljesen spontán úgy 500-600 fős közönség előtt lépett fel először. Aki még bírta szusszal, az maradhatott a hajnalig tartó bulin.

A pénteki nap egyik érdekessége, hogy a kalocsaiak vendéglátóik kalauzolása mellett helyszíni látogatást tettek a „Kolosterwiese” menekültszálláson, ahol bemutatták a helyi integrációs programot és az ennek részeként újonnan épült iskolát, a Campus Rauner –t. Elmondások szerint az integrációs program résztvevői meglehetősen közönyösen fogadták az érkezőket, de legalább mindenki közvetlen tapasztalatot szerezhetett arról az integrációs folyamatról, amely a látottak alapján még az elején tarthat.

A délután hátralévő részében küldöttségünk kalocsai egyen pólóban vett részt a Rambouilletplatz-on, a Kultúra ligetében szervezett eseményen, amelyen jelképesen egy „Európa-fát” ültettek el. Ugyan ide nem tervezték a Kalocsa Kamarakórus fellépését, de ha már ott voltak, felkérték őket, hogy néhány darabbal tegyék emelkedettebbé, emlékezetesebbé az ünnepséget.

A szombat a kórus tagjainak kivételével kirándulással kezdődött Kirchheim és környékén, a vállalkozóbbak vitorlásrepülőről is megcsodálhatták a vidéket. Ám az énekkar ez idő alatt megkezdte a háromórás felkészülését az esti koncertre, amelyen

négy ország 180 énekese zenekari kísérettel lépett fel a templomban és más klasszikus darabok mellett, a műsorfolyam fő attrakciójaként, akkor még csak a próbán, Schubert Asz dúr miséjét adta elő.

Az osztrák származású mester öt miséje közül a Kirchheimben előadott Asz dúr az Esz dúr mise mellett a legkiemelkedőbb.

Az „élesben” nagy sikerű, igazi művészi élményt nyújtó Schubert mise után a vacsorára várva na’, kik voltak, akik rázendítettek egy népdalra? Hát persze hogy a kalocsaiak. A Kalocsai kertek alatt folyik el a kanális és társai mellett ezúttal négy szólamban előadott francia és német művek: Neked zeng ez a dal…, Van három jó barátom… is elhangzott, amelyet a közönség azonnal felismert, majd örömkiáltások közepette tapsoltak és tapsoltak az egyházi kórusok tagjai. Ez csak olaj volt a tűzre,

a kalocsaiak a fehér asztal mellett is beletették szívüket, lelküket, szenvedélyüket és tudásukat az éneklésbe.

A francia énekkar vezetője annyira fellelkesült a látottakon és hallottakon, hogy elismeréseként pezsgőt rendelt a kalocsai kórusnak. Talán erről az estéről szólva írta másnap a helyi sajtó a kalocsai csoportról: „Kirchheim sétálóutcájának minden köve, fűszála róluk mesél és mindarról, amit napokra hoztak a városba.” Természetesen ehhez a sikerhez a Piros Rózsa Néptáncegyüttes is jelentősen hozzájárult, az elismerésekből nekik is bőven kijutott.

A szombat este ezzel még nem ért véget, következett a tábortűz. A pattogó hasábok adták az aláfestést, amikor a kalocsaiak a vendéglátóikkal beszélgettek, majd egyszer csak valaki elkezdte a Szellő zúg távol, Estét harangoznak a toronyban című dalokat, hogy aztán mindenki bekapcsolódjon mintegy bizonyítva, hogy jól elsajátította a saját szólamát adó dallamokat.

A kalocsai csoport Kirchheimből a vasárnapi ökomenikus istentisztelet és állófogadás után indult, és élményekkel telve, hétfőn hajnali egy órakor érkezett haza.