Az Aradiak kivégzésével Haynau és Ferenc József a magyarság függetlenségi törekvéseit kívánta büntetni – Megemlékezés Batthyány Lajos szobránál

A nemzeti hagyományaink jegyében a Himnusz és a Szózat keretezte megemlékezés irodalmi felütését Lakatosné Jambrik Ibolya szavalata adta meg, aki Ábrányi Emil Október 6-án című versét adta elő. Ezt követően a Belvárosi Általános Iskola tanulóinak mintegy negyedórás műsora idézte föl a 171 éve történteket, a megtorlás kegyetlenségét és igazságtalanságát, tetteik fölidézésével méltó emléket állítva a mártír hősöknek.

A továbbiakban Illés Péter tagintézmény-vezető ünnepi beszéde következett.

Az emlékezés egy alkalom lehet arra, hogy megmutassa: a vértanúk számára a Világ bírája, a történelem igazságot szolgáltatott.”Ezekkel az Aradot a magyar Golgotának nevező Kossuth Lajostól kölcsönzött szavakkal kezdte Beszédét Illés Péter, a folytatásban pedig rámutatott: a Bécsi forradalom évfordulójára időzítették a kivégzéssorozatot, amely a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, s amiről a magyarság nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

A történteket fölidézve elmondta: Haynau rendelkezése nyomán hajnali fél hatkor a négy golyó általi halálra ítéltet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet végezték ki, ez után következtek a kötél által kivégzettek.A sort hat órakor Pöltenberg Ernő nyitotta meg, őt Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte, végül Vécsey Károlyra került a sor.

Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13 án Világosnál, szimbolikus módon az oroszok előtt tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg főparancsnoka, aki Ferenc József utasítására a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatot kezdett. Ám, mivel még folytak a nyári akciók, javarészt a polgári lakosság, jegyzők, papok, tanítók ellen irányult.

A világosi fegyverletétel után azonnal megkezdődtek a tárgyalások I.Miklóssala fogságba esett tisztek átadásáról. Noha a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példátakart statuálni a szabadságharc vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynaukérését, aki a foglyokat statáriális eljárás keretében akarta kivégezni. E helyett számos városban, például Kecskeméten, Aradon, vagy Nagyváradon különleges katonai törvényszékek alakultak.

Az Aradi 13-akat két szempont alapján választották ki: egyfelől mindegyikük a császári hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását, másfelől valamennyien az 1848. október 3-ai uralkodó manifesztum kiadása után, amelyben V. Ferdinánd önkényesen feloszlatta a magyar országgyűlést, önálló sereg tetteket vezettek. Ehhez rendes esetben tábornoki rang szükséges, Lázár Vilmos személyében mégis akadt egy kivétel, akit Bem az utolsó napokban nevezett ki ezredesnek, és a világosi fegyverletételkor állt először egy seregtest élére.
A haditörvényszék elé állított tisztek ellen a vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a függetlenségi nyilatkozat 1849. április 14. után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek.

Az eljárás számos szempontból koncepciós jellegű volt – jelentette ki a szónok –, hiszen Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről, a vádak még jogi szempontból is aggályosak voltak. Ez a tény a Karl Ernst bíró vezette 14 tagú törvényszéket ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy augusztus 25-én megkezdje az eljárást, amelynek során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban, ugyanis a vádat ugyanaz képviselte, mint a védelmet. A vallomásokat csak kivonatosan rögzítették, az ítéletet pedig csak két nappal a kivégzés előtt tudatták velük.

A törvényszék Haynau kívánságának megfelelően szeptember 26-án valamennyi honvéd tisztet kötél általi halálra ítélte, de négy fő ügyében enyhítésért fellebbezett Haynauhoz, aki Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta.

A Honvéd tisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke ellen is eljárás indult, akire az Olmützben ülésező osztrák bíróság a lázadás mellett azt is rá akarta bizonyítani, hogy részt vett az 1848 október 6-ai bécsi forradalom megszervezésében. Az ügyészek ennek nyomán úgy vélték, tettei együttesen kimerítik a felségárulást.
Batthyány esetében az előre borítékolt döntés szintén halálos ítélet volt, bár az ítészek kezdetben úgy gondolták, hogy az uralkodó később kegyelmet gyakorol majd a gróf fölött, ám ez végül nem történt meg, ugyanis jogi szempontból ugyancsak aggályos eljárás előtt Ferenc József szabad kezet adott Haynaunak.

A „szabad kéz” pedig azt jelentette, hogy a táborszernagynak csak utólagos jóváhagyást kellett kérnie Bécstől, így a szeptemberben Pestre szállított miniszterelnök sorsa megpecsételődött.
Haynau az ő esetében is ragaszkodott a legmegalázóbb kivégzésmódhoz, az akasztáshoz, azonban Batthyány egy a felesége által bejuttatott tőrrel olyan sérüléseket tudott okozni magának, amelyek lehetetlenné tették az ilyen ítélet végrehajtását.

A kivégzések október 6-ára, a Bécsi forradalom évfordulójára való időzítésével Haynau egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú volt, nem az igazságszolgáltatás.

A tizenhárom mártír a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kint hagyták a holttesteket. Számításuk azonban nem vált be, ezzel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre.

Batthyány Lajos ugyanezen a napon az esti órákban Pesten, az új épület zárt udvarán állott a kivégzőosztag elé, majd a Ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

Az Aradi 13 és az első felelős miniszterelnök meggyilkolásával a Haynauáltal levezényelt megtorlás elérte csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. A Honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor.

„HALÁLUKKAL HAYNAU ÉS FERENC JÓZSEF A MAGYARSÁG FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEIT KÍVÁNTABÜNTETNI, ENNEK NYOMÁN PEDIG A TIZENNÉGY KIVÉGZETT FÉRFIT JOggal TARTJUK NEMZETÜNK MÁRTÍRJAINAK.”

Az Aradi Vértanúk áldozata hősies, mivel a legfontosabbat, az életüket áldozták a hazáért.

Illés Péter emlékező beszédét a Kossuth Lajostól hátramaradt egyetlen fonográf-felvételén elhangzott, 1890-es beszédében a mártírok előtt tisztelegve elmondott szavaival zárta:

Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a Hon szabadságistenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül, hűségükért a haza iránt és a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtak.”

A megemlékezés záró szakaszában dr. Filvig Géza, Kalocsa város polgármestere, Simon Zoltán alpolgármester és Illés Péter megkoszorúzta az első felelős magyar kormány emlékművét, majd a megjelent magánszemélyek, valamint a városban működő szervezetek képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait.