„Nem lehet egyenlőségjelet tenni a barikád két oldalán állók közt” – A nemzeti ünnepen Körmendy Szabolcs mondott beszédet

A Himnusz hangjai után a Szent István Gimnázium 11/A osztályos tanulói adtak műsort, élményszerűen felidézve a forradalomhoz vezető igazságtalan rendszert és a nemzet jobbik részének az ellen való föllázadását és az idegen hatalom elleni szabadságharcát.
Az előadás története szerint a nagymama visszaemlékezésein, a padláson talált, a forradalom emlékét őrző tárgyak tanúságától indulva idézték meg ’56 szellemét, oly elevenséggel, hogy amiatt gratulálni szerettünk volna Bedő Lénárd osztályfőnöknek, aki azonban ezt azzal hárította el, hogy a műsort teljes egészében egy tanuló, Bányai Gréta állította össze. Rá csupán egy gitárakkordnyi szerepet osztottak, minden más a diákok munkáját és ifjúi lelkületét dicséri.

Képgaléria megtekintése (48 db kép)

A műsort követően dr. Körmendy Szabolcs önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet, személyes, illetve családi vonatkozásokkal hitelesítve mondandóját, megidézve édesapja és annak orvos kollégái emlékét, akik tevékeny részt vállaltak az ’56-os eseményekben, részben harcosként, részben az egészségügyben, a sebesültek ellátásában. A képviselő beszédét az alábbiakban olvashatják.

– Nehéz szívvel állok itt. Azt gondolom, édesapámnak lenne itt a helye, aki szemtanúja és átélője volt az 1956-os októberi forradalom helyi eseményeinek. Számtalan alkalommal beszélt szűk körben november 4-én az 56-os emlékkőnél, de sohasem állhatott ki a városi ünnepségen, hogy elmondja érzéseit, gondolatait – kezdte beszédét a szónok, aki a beszédre készülve előkereste édesapja hagyatékából a kitüntetéseit, relikviáit, beszédeit és levelezéseit a forradalomról, és ezek tanúsága alapján igyekezett átadni azt, amit elmondhatott volna, ha kap rá lehetőséget.

Képgaléria megtekintése (48 db kép)

Az első gondolat, ami eszembe jutott, a büszkeség. Mi, kalocsaiak méltán lehetünk büszkék arra, hogy elődeink a kommunista diktatúra elleni fellépésükkel több alkalommal is beírták a város nevét a magyar történelemkönyvekbe. Büszkék lehetünk arra, hogy ellent mondtunk 1919. kommunista pribékjeinek, és arra, hogy 1956-ban kiálltunk a Hazáért, a Szabad Független Magyarországért” – mondta Körmendy Szabolcs, hozzátéve, hogy kevés ilyen város van, aki ily módon, akár véráldozatot is hozva mondott ellent eme önkényuralmi rendszereknek.
Büszke lehetek,

BÜSZKÉK LEHETÜNK, HOGY KALOCSAIAK VAGYUNK, HOGY AKTÍV SZEREPÜNK VOLT A KÖZÉPKORI ÉS AZ ÚJKORI MAGYAR TÖRTÉNELEM ALAKÍTÁSÁBAN.

A szónok hangot adott személyes büszkeségének is, amiért édesapja kórházi orvosként 1956 októberében és novemberében Soroksár, Kalocsa és Dunaföldvár sebesültjeit, összesen 36 főt látott el, operált meg munkatársaival, három emberen azonban nem tudtak segíteni. Kalocsai orvosként is büszke arra, hogy édesapja, dr. Körmendy László, valamint a még a szónok által is ismert és tisztelt Brányi Géza tüdősebész, Juhász Gábor tüdőgyógyász, Szakály László sebész, Bánhidi Zoltán és Dobák Endre gyermekgyógyász, valamint Regéczi Ervin tüdőgyógyász orvosi kötelességének teljesítésén túl aktívan is részt vettek a forradalomban.

Mindenki harcolni akart, de tudták, a kórház nem maradhat orvos nélkül, így sorsot húztak. Brányi Géza és Regéczi Ervin motorral mentek Budapestre, vért, élelmet vittek a forradalom résztvevőinek. Csak november másodikán tértek vissza. Bánhidi Zoltán a város forradalmi bizottságának elnökhelyettese volt. Az itt maradt orvosok munkástanácsot alakítottak, eltávolították az önkényuralmi jelképeket, megnyitották a kórházi kápolnát, és ha kellett saját vérüket adták a sebesülteknek”– idézte föl a kalocsai orvosok forradalmi cselekedeteit Körmendy Szabolcs, akinek minderről egy újabb fogalom jutott eszébe:

– Második, az igazság. Hogyan tudunk megemlékezni méltón a forradalomról, ha nem ismerjük a történéseket? Hogyan várjuk el gyermekeinktől, hogy őrizzék a nemzet hőseinek emlékeit, ha magunk sem tudjuk azokat? Ha elhallgatják, vagy még rosszabb módon, meghamisítják azokat? – kérdezte a szónok, majd a szocialista rendszerben megélt tapasztalatait osztotta meg.

Én, és sokan az itt megjelentek közül éltünk akkor, mikor nem volt szabad a forradalom szót kiejteni a szánkon 1956-tal kapcsolatban, és nem volt szabad egyáltalán beszélni sem róla. Amikor a munkahelyen, buszon, piacon figyelték mit mondunk, és csendben kellett maradni, mert különben feljelentették, elvitték az embert. A bátrabbak, vagy meggondolatlanabbak a gallérjuk alá tűzött kokárdával emlékeztek október 23-án, ezzel tanulmányaikat, munkahelyüket, szabadságukat kockáztatva.”
Azzal kapcsolatban, hogy a kórházban történtek a rendelkezésre álló források dacára – véletlenül, vagy akarattal – kimaradtak a kalocsai 56-os filmből Franz Kafka szavait idézte: „nem elégedhetem meg azzal, hogy csak a kisujjamat nyújtsam oda az igazsághoz.”

Nem elégedhetünk meg féligazságokkal, az igazságot kell tudni.
Ha tudjuk az igazságot, akkor tudunk méltón igazán emlékezni.”
„AZ EMLÉKEZÉS SORÁN NEM LEHET EGYENLŐSÉGET TENNI A BARIKÁD KÉT OLDALÁN ÁLLÓK KÖZÖTT.”

Nem jogos az ünneplése azoknak, akik a kommunista önkényuralom mellett álltak ki, és hazájuk szabadsága ellen fordultak.”

Fontos volna, hogy legyen emléktáblája a kórház falán a hat orvosnak, akiket november 4-dike után meghurcoltak, állásukból elbocsátottak, évekig rendőri felügyelet álltak? – kérdezte a szónok, egyből meg is válaszolva, mégpedig meghökkentő felhanggal: Igen, fontos lenne!

Tudják, kinek van táblája a kórház falán? Aki döntött, és aláírta az elbocsátásukat. Ha azt gondolják, régen ott van a tábla, tévednek. Kilenc éve tették fel. Nincs helye ott, véleményem szerint.”
Hasonlóan vélekedett egy másik emléktábláról: az előző önkormányzat idején emlékművet állítottak „Kalocsa Katonaváros” elnevezéssel, amelyen az egyik tábla, a „Budapesti Forradalmi Ezrednek” állít emléket. A Magyar Nemzeti Digitális Archívumban található dokumentumok alapján a „Forradalmi” elnevezést az 56-os „forradalom leverésében való bátor helytállásukért” kapta az alakulat.

Jogos-e az emléktábla? Ily módon semmiképpen sem.”

Körmendy Szabolcs nem vitatta, hogy a besorozott kiskatonák, akiket ebbe az alakulatba hívtak be, érdemesek rá, hogy emléket állítsanak nekik, de nem ekképpen, mert nem tehetünk egyenlőségjelet a barikád két oldala között.

A harmadik a megbocsátás. Meg lehet bocsátani, hiszen még Jézus is megbocsátott kínzóinak, kivégzőinek. De megbocsátás csak akkor lehet, ha van bocsánatkérés.”

Képgaléria megtekintése (48 db kép)

Körmendy Szabolcs fölidézte, hogy II. János Pál bocsánatot kért a protestáns lelkészek gályára küldéséért Debrecenben, ám

A KOMMUNIZMUS BŰNTETTEIÉRT NEM TÖRTÉNT BOCSÁNATKÉRÉS.

Milyen ideológia az, amely 17 éves ártatlan gyerekeket, olyan korúakat, mint az itt szereplő diákok, felakaszt ártatlanul a város fáira, vagy 1956 után, megvárva a 18, születésnapját, mint Mansfeld Péternek, kivégzi azokat? De ide tartozik 2006. szemkilövetős módszere is, igaz már eurokonform módon. De ne feledjük, az ideológia ugyanaz!

BÜSZKESÉG, IGAZSÁG, BOCSÁNATKÉRÉS ÉS MEGBOCSÁTÁS. HA MINDEZEK MEGVANNAK, AKKOR EZEK JELENTIK A TISZTELETET HAZÁNK ÉS KALOCSA HŐSEINEK.

– zárta ünnepi gondolatait a képviselő.

Ezt követően Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el az emlékhelyen dr. Filvig Géza polgármester és Simon Zoltán alpolgármester, majd az egyházak, a városban működő civil- és gazdálkodó szervezetek, köznevelési intézmények, illetve pártok és társadalmi szervezetek képviselői.

Képgaléria megtekintése (48 db kép)

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye nevében főtisztelendő Kaló Krisztián kanonok, címzetes prépost és Richter Mátyás érseki titkár,
a Kalocsai Református Egyházközség részéről Bóna József gondnok és Csetvei János gondnok koszorúzott, majd a kalocsai HIT Gyülekezetének delegáltjai járultak koszorúval az emléktáblához.

A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kalocsai Járási Hivatala nevében dr. Bedics Andrea hivatalvezető és dr. Simon Zoltán hivatalvezető-helyettes,
a Bajai Tankerületi Központ részéről Kapinya Tamás Dávid gazdasági vezető, majd
a Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium,
Kalocsa Város Óvodája és Bölcsődéje,
Kalocsa Város Gyermek-és Ifjúsági Önkormányzata delegációi, majd

a fegyveres és rendvédelmi szervek, így a Kalocsai Fegyház és Börtön, a Kalocsai Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság és Kalocsa Városi Rendőrkapitányság;

a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége – Dél-Alföldi Régió, a Kalocsai Honvéd Kulturális Egyesület, a Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyományőrző Köre, a Honvéd és Rendvédelmi Szervek Bajtársi Egyesülete, a Harckocsiezred Baráti Kör Egyesület, továbbá

az 1956 Magyar Nemzetőrség,
a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége,
a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség

a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület
a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége,
a Történelmi Vitézi Rend;

a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Kalocsai szervezete,
a Fidelitas Kalocsa,
a Kalocsa Jövőjéért Egyesület,
a Kalocsai Lokálpatrióta Egyesület,
a Kereszténydemokrata Néppárt Kalocsai Szervezetei,
a Mi Hazánk Mozgalom kalocsai alapszervezete,
a Magyar Szocialista Párt kalocsai szervezete;

az ellenzéki összefogás tagjaiként a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyar Szocialista Párt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom Kalocsai Kossuth Köre, a Momentum Mozgalom;

a Kalocsa Városi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat,
a Német Nemzetiségi Önkormányzat Kalocsa,
a Kalocsai Szent Kereszt Kórház,
a Kalocsai Innovációs Központ,
a Kalocsa Város Önkormányzata Szociális Központ,
a Kalocsa Városi Polgárőrség,
a Magyar Vöröskereszt Kalocsa Városi Szervezete, végül
a Viski Károly Múzeum Kalocsa küldöttei.