Váratlan fesztiválsikerek – Bulgáriában tarolt a Csajgorás

Illésné Koszta Krisztina egyesületvezető néptánc-tanár a csapat – egyébként igen figyelemreméltó – teljesítményének az értékelését megelőzően elejtette, hogy a bulgár rendezvényen korábban volt már szerencséjük részt venni, előrevetítve a kikacsintós megjegyzésből, hogy érdemes rákérdeznünk, mit is takar a „bulgár rendezvény” ilyen kontextusban.

– Fel voltunk rá készülve, hogy adódhatnak váratlan helyzetek, és nem minden úgy alakul majd, ahogy a szervezőkkel történt előzetes egyeztetések során megbeszéltük. Így indultunk útnak, nem is kellett csalódnunk – meséli somolyogva a tánctanár, rámutatva, hogy az első mozzanat, vagyis a szállodai szobák elfoglalása sem ment zökkenőmentesen.

– Mi, ahogy a nagy könyvben meg van írva, lejelentettük, hogy hányan megyünk, időre meg is érkeztünk, aztán a szállodánál közölték velünk, hogy itt bizony telt ház van és nekünk biztosan nem lesz helyünk. Mint mondtam, fel voltunk a hasonló esetekre készülve, úgyhogy forró dróton igyekeztünk megoldani a helyzetet a szervezővel, végül a tengerparthoz közelebbi, sokkal jobb szállást sikerült kapnunk, úgyhogy ez az incidens még jól is sült el – hangzik a beköszönés története.

Törökök, csehek, erdélyiek és helyiek a pénteki fesztiválforgatagban

Fülledt melegben, forró hangulattal a fesztiválkedvenc törökök mellett csehekkel, erdélyiekkel és az elmaradhatatlan helyi tánccsoportokkal, majd a Juhász zenekar talpalávalójával magyar táncházzal folytatódott péntek este a Folklórfesztivál forgataga.

bővebben ...

Aztán a kötelességről: táncos felvonulása és minden este fellépése volt a magyar csapatnak, akik színpompás kalocsai viseletükben hatalmas sikert arattak, rengeteg közös fotó és szelfi készült velük – a Hungarikummá vált folklórkincsünk világszínvonalúsága tehát – immáron sokadszor – ismét igazolást nyert.

Visszatérve az izgalmas, „bulgáros szervezés” következő nagy pillanatára!

– A finálé estéjén egy Sunny Beach központjában felállított szabadtéri színpadon kellett fellépnünk, ami elég félelmetesre sikeredett. Amikor felmentünk ugyanis harmincnyolcan a színpadra és elkezdtünk táncolni, velünk kezdett mozogni a színpad is, és attól tartottunk, hogy bármelyik pillanatban összeomolhat. Próbáltuk visszafogni a táncot, de hát kalocsai koreográfiát járva ez sem igazán sikerült, végül minden jó, ha a vége jó, ép bőrrel megúsztuk az esetet – így Illésné, rátérve a teljesítmény-értékelésre.

– Nem készültünk rá, hogy osztanak majd díjakat is, ezzel mi is a helyszínen szembesültünk, amikor átadták nekünk a Grand Prix fesztiválnagydíjat, emellett mesteri, első besorolású csapattá minősítettek bennünket. Úgyhogy végezetül négy oklevéllel térhettünk haza – zárul az élménybeszámoló, amelyet ezúton is köszönünk Illésné Koszta Krisztinának, a Csajgorás csapatának pedig azt, hogy ismételten öregbítették a kalocsai hagyományőrzés nemzetközi hírét!