„Ahol két-három cigány összejön, ott muzsika és tánc is leszen hamarosan!” – Avagy: hagyományőrzés és utánpótlás-nevelés a XI. Romajálison

Mert hiába a gazdag színpadi programkínálat, ha a közönség nem fér a bőrébe!

Itt van például ez a két muzsikás kedvű látogató, akik hónuk alatt a gitárral, illetve tamburával, Mélykútról érkeztek, így érthető az árnyalatnyi délvidéki, balkáni hatás a zenéjükben, amit meg is hallgathattunk.
Ugyanis, ha már elhozták a hangszereket, hát elő is vették, és mivel annyira viszketett a pengetőjük, így ők is hangszerre kaptak, hiába zajlott még a színpadon javában a rendkívül népszerű szépségkirálynő-választás!

MÁRPEDIG, HA SZÓL A MUZSIKA, OTT TÁNCRA IS PERDÜL VALAKI HAMAROSAN!

Nem kifogás a kor sem!

Az idősebb korosztály visszafogottabban bánik az akrobatikus elemekkel, és a hangsúlyt a kiforrott stílusra helyezi:

A fiatalabb legények viszont beleadnak apait-anyait!

Arra pedig, hogy néhány évtized múlva is lesz folytatása ennek a hagyománynak, a garancia az, ami pár perccel korábban színpadon zajlott:
Horváth Szilveszter Gogi koncertjének fényét rögtönzött, önkéntes gyermek tánckar emelte. Ilyen a kalocsai romáknál a spontán kialakult táncos utánpótlás-nevelés.

HIÁBA, NO, „A VÉRÜKBEN VAN”, AHOGY MONDANI SZOKTÁK…