Amint a KALOhírek is megírta, a Csajda-kert elöregedett, japánakácok alkotta fasora megérett a rekonstrukcióra: a fák fölött eljárt az idő, sok köztük a korhadt, beteg, veszélyes egyed is.

MIUTÁN AZ INDOKOK VALÓSAK VOLTAK, SENKI SEM LÁZADT A DÖNTÉS ELLEN.

Mindenki elfogadta, elismerte a beavatkozás szükségességét, még ha a helyhez és a fákhoz fűződő emlékek és érzelmek miatt némi keserűséggel a szánkban és szívünkben tettük is meg ezt. Így volt ezzel olvasónk is, aki közösségi oldalán figyelmeztette ismerőseit:

HA BÚCSÚZNI AKARNAK A FÁKTÓL, AKKOR ITT AZ IDŐ, UGYANIS MÁR GŐZERŐVEL FOLYNAK CSAJDÁN A KERTÉSZETI MUNKÁK!

A többséget azonban ez már nem érte váratlanul, épp a föntebb említett, előzetes bejelentés nyomán ugyanis a város közvéleménye már korábban értesülhetett a fejleményekről.
Az erről szóló közleményt a város hivatalos honlapján tették közzé, és azt is megírták, hogy helyükre platánokat fogak ültetni.
Igaz, a japánakácokhoz hasonlóan

A PLATÁNOK IS TÁJIDEGEN FÁK MIFELÉNK, DE ÁLTALÁBAN MÉGIS SZERETJÜK ŐKET, FŐLEG FEJEDELMI ALKATUK, EZÜST-MARGARIN TÖRZSÜK, ÉS GYORS NÖVEKEDÉSÜK MIATT.

Reméljük, hogy az elvárható – és ezúttal el nem mulasztott – tájékoztatás mostantól minden esetben kapcsolódik majd az ilyen jellegű zöldfelületi beavatkozásokhoz, és így

KELLŐ IDŐ JUT MAJD A LAKOSSÁGNAK, HOGY ÉRZELMILEG FÖLKÉSZÜLJÖN AZ ELKERÜLHETETLENRE, DE ARRA IS, HOGY TEVŐLEGESEN MEGAKADÁLYOZZA AZ ESETENKÉNT NYILVÁNVALÓAN ÉRTELMETLEN PUSZTÍTÁST.

Ugyanis tökéletesen hamis – téves vagy hazug – indokokkal  és minden  előzetes figyelmeztetés nélkül  vágták ki az Érsekkert bejáratánál az Öreg Tölgyet tavasszal, felével-harmadával rövidítve meg az életét.
Szintén mondvacsinált okok miatt kellett tavaly ősszel elpusztulnia a szabadtéri színpad mögötti tölgyliget vagy tucatnyi hatalmas fájának, egy kivételével – az az egy tényleg beteg volt, a többi viszont könnyen menthető lett volna unokáink, dédunokáink generációjának majdani örömére.
És a tapasztalatok szerint a világ bármely civilizált településén – például Ordason – meg is mentették volna őket, amíg csak lehet, sőt, azután is.
De itt a megmentés szóba se jött…

PERSZE, ÜLTETTEK HELYÜKRE MÁSIK FACSEMETÉKET. MÉGHOZZÁ PONTOSAN UGYANAKKORA SZAKÉRTELEMMEL, AMILYENNEL ELŐDEIK KIVÉGZÉSÉRŐL DÖNTÖTTEK

– amint arról már írtunk.

ILYENKOR AKARATLANUL IS ELGONDOLKODIK AZ EMBER AZON, HOGY VAJON MI LETT A SORSA AZ ÉRSIBŐL KITERMELT, TÍZMILLIÓS NAGYSÁGRENDŰ ÉRTÉKET KÉPVISELŐ BÚTORALAPANYAGNAK…

Azért pedig, hogy Kalocsa második legnagyobb parkjában található sétány fasorának üdvözlendő megújításáról szóló cikkünk ne ilyen keserű szájízzel záruljon, álljon itt még egyszer a tény, ami miatt klaviatúrát ragadtam:

ELŐSZÖR UGYAN, DE MEGTÖRTÉNT KALOCSÁN A CSODA:
KELLŐ IDŐBEN ÉS MEGFELELŐ ALAPOSSÁGGAL TÁJÉKOZTATTÁK A LAKOSSÁGOT EGY a VÁROST ÉRINTŐ, TERVSZERŰ BEAVATKOZÁSRÓL.

Reméljük, ez a továbbiakban tendencia lesz városunkban, és nemcsak a kertészeti beavatkozások vonatkozásában!
(Vigyázó szemetek a város történelmi központjára vessétek!)