Csak munkanapokon és csak munkaidőben síkosságmentesítenek és túrnak havat – Loibl László keserű hangú sajtótájékoztatója

Loibl László a sajtótájékoztató okaként azt jelölte meg, hogy a legutóbbi, december 21-én tartott önkormányzati képviselő-testületi ülésen meghozott határozat veszélybe sodorta a cég hosszútávú fönntarthatóságát, amit szem előtt tartani neki cégvezetőként fontos feladata, kiváltképp, mivel közfeladatot látnak el a városüzemeltetés terén.
Ezért hívta meg a helyi sajtó képviselőit a sajtótájékoztatóra, amin – mint fogalmazott – „nehéz szívvel tett meg”.

Az előzményeket fölidézve emlékeztetett, hogy a cég 2016-os üzleti tervében önként 15 millióval csökkentették az önkormányzati támogatási igényüket – a cég egy éves vezetése után már át tudta tekinteni a várható vállalkozói bevételeket, várható kiadásokat, gazdasági folyamatokat, és bevezetésre kerültek a költségtakarékosságot célzó lépések. Mindezek fényében

2016-ra vonatkozóan 127 millió forintban állapították meg azt az önkormányzati támogatási összeget, amiből az összes rájuk rótt feladatot teljesítve végig tudják vinni az évet.

A fűnyírók

Az ügyvezető kitért a tevékenységüket befolyásoló számos tényezőre, mindenekelőtt az időjárásra, amelynek függvényében sok, vagy épp kevés sót kell kiszórniuk, vagy a nyári csapadékos, de meleg időszakok során alig győzik a tempót a gyorsan növő gyomokkal, hiszen

ÉVENTE NYOLCMILLIÓ NÉGYZETMÉTER FÜVET KELL ÖSSZESEN LENYÍRNIUK.

De az előre nem látott viharok, zivatartok következményeinek elhárítása is előre nem kalkulálható költségeket ró a cégre, míg más években esetleg nem történik semmi rendkívüli költségnövelő esemény – mutatott rá az ügyvezető, aki a kockázati tényezők után a ’16-os terv teljesüléséről szólt, fölidézve, hogy a 127 milliós tervét az önkormányzat fölülbírálta:

Jött egy kósza ötlet, ilyen ’fűnyíró elv’. A pénzügyi osztályvezető úr kitalálta, hogy 10%-kal mindenki csökkent, ezt a testület elé tárta, a testület úgy döntött, hogy ezt meg is kell szavaznia, megszavazta a többség. Így abban az évben levitték 114 millióra a költségvetési támogatást, amint Loibl utalt rá, a polgármesternek azzal az ígéretével, hogy „év közben majd, ahogy érkeznek a pénzek, helyre teszik ezt a kérdést.”

Nos, sikerült is 5,1 millióval, tehát 13 milliót csökkentettek a 10%-kal, 5,1 milliót odaadtak, és rögtön év végére produkáltunk 6,4 milliós veszteséget, ergo a kettőből kijön, hogy valóban 127 millióba kerül [1,2 millió híján – tehetjük hozzá, ami 1% hibahatár alatti eltérés]

Bizalmi deficit

Loibl úgy vélte, hogy bármely cég élére kineveznek egy ügyvezetőt, akkor azt azért teszik, mert bíznak abban, hogy kvalitásai, cégvezetői képességei alkalmassá teszik arra, hogy gazdálkodjon.

Saját tapasztalataival kapcsolatban elmondta, hogy 1991. óta cégvezető, részben szabadpiaci – köztük 100%-ban osztrák tulajdonú – vállalt élén, de a jelenleg általa irányított Parkgondozó Kft. mellett korábban más önkormányzati Kft.-t is vezetett.

Bár gazdasági szakképzettsége nincs, de gépész műszaki végzettsége révén „a józan, ésszerű gondolkodás ráragadt”.

Tehát, ennyi bizalmat elvárnék, hogy a tulajdonos azt mondja, hogy igen, ha ez az ember mond valamit, vagy bármelyik cég ügyvezetője mond valamit, akkor annak valami oka és alapja van, és nem egyből lesöpri. Ez rosszul szokott esni, de hát, ez a magánügyem, és a saját lelkiismeretemmel el kell, hogy intézzem, bár, ugye, egyszer volt már egy ilyen alakítás, amikor a Vagyonhasznosítónál azt mondtam, hogy akkor itt a vége, és fölálltam. Ennek alig több, mint egy éve. A 2017-es évre térve egyebek közt fölidézve, bár részletesebben nem kifejtve a saját bérkülönbözetével való csökkentéssel kapcsolatos „zutyulás” kérdését is, elmondta, hogy a „teljes kavarodás” után 2017-re is olyan támogatásit kaptak, amelyből előre látható módon nem tud kijönni a cég.

Loibl szerint az elmúlt évek során elvégzett ésszerűsítő, költségcsökkentő lépések – mint a portaszolgálat megszüntetése, éjjeli őrzés leépítése – eredményei után e téren már nincs további takarékossági lehetőség.

Bár a teljes évi, végleges számok még nem ismertek, de az már látszik, hogy újra veszteség, újra alulfinanszírozás jelentkezik majd, annak ellenére, hogy a közfeladat-ellátásra minden évben a 5-6 millióval többet költenek, mint amennyire az önkormányzat finanszírozás futja. Ennek egyik okaként a képviselők, illetve a város részéről érkező számos egyedi kérés teljesítésével járó többletköltségeket jelölte meg.

Az ügyvezető később azt is elmondta, hogy a 100 milliót valamivel meghaladó önkormányzati támogatás mellé a piaci tevékenységekből további 70 millió forint bevételük képződik, ami jelentősen csökkenti az önkormányzati forrásigényt, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a piaci tevékenységük érdekében, a kapacitások behatároltsága miatt esetenként a közfeladatok időrendben hátrébb is sorolódnak, iiletve a piaci megrendelők prioritást élveznek.

Az előterjesztésnek nincs gazdája?

Visszakanyarodva a cég közeljövőjét az ügyvezetői értékelés szerint megpecsételő önkormányzati döntésre Loibl elmondta, hogy azzal kapcsolatban

az osztályvezető úr [Molnár Gábor] szabadkozott, hogy nem az ő előterjesztése, hanem a polgármester úr írta alá.”Erre megkérdezte a polgármestert, hogy ő készítette-e, amire azt a választ kapta, hogy nem, ő csak aláírta.

Ennyit arról, hogy vállaljuk a döntéseinkért a felelősséget!A továbbiakban az előterjesztésből azt a szakaszt olvasta föl, amely szerint

a június 30-i és szeptember 30-ai eredményadatok azt mutatják, hogy a 2017. évi önk támogatás mellett ötmillió forint nagyságrendű veszteség várható a jelenlegi gazdálkodási struktúra mellett. Ez a cég éves tejes költségráfordításának nagyságrendileg 2%-át kitevő várható veszteség azonban nem mutat olyan mértékű önkormányzati alulfinanszírozottságot, amely a cég gazdálkodási szerkezetének kismértékű átalakításával, megfelelő és szükségszerű ügyvezetői intézkedések megtételével sem tenné lehetségessé a veszteségmentes működést.Az ügyvezető úgy értelmezte e sorokat, hogy ezek szerint ilyen mértékű veszteségre „vannak kalibrálva”. Ezzel csak az a gond szerinte, hogy a veszteség kifizetetlen számlákban jelenik meg, a görgetett adósság pedig évről-évre halmozódik.

Az osztályvezető álma

Ezért indult be a gondolat, hogy valamit tennem kell, mert ezzel el fogjuk lehetetleníteni a céget. Nem szeretnék a Menza Kft. sorsára jutni – mondta Loibl, majd a Menza Kft.-vel párhuzamot vonva előbb értetlenségét fejezte ki, hogy miért volna kevésbé veszteséges a szociális közétkeztetés intézményi keretek közt ellátva, mit Kft. égisze alatt. Az intézményesítés valódi okát abban látta – bár ezt csak mellesleg jegyezte meg – hogy az

egyébként a pénzügyi osztályvezető úrnak álma, hogy ötezer forintnál is menjek, és írassam alá vele, mert akkor ő mindent lát, és mindenen rajta van a keze. Azonban azt is elmondta, hogy kérdésére kapott VÁLASZ szerint úgy nem lesz veszteséges a szociális étkeztetés, hogy a szociális központ támogatását megemelik, így a továbbiakban már piaci áron fizetnek majd az adagokért.

Ez azonban az ügyvezetőben újabb kérdéseket vetett föl:

Miért nem lehetett ezt megtenni a Menza Kft. esetében? Mert akkor érdekes módon helyére került volna. Miért kell cégeket alulfinanszírozni? Ha az önkormányzatnak elvárásai vannak, az pénzbe kerül – mondta Loibl, majd a 2018-as év problémakörére tért rá. Az erre az évre vonatkozó pénzügyi tervben leírták, hogy a törvényi bér és járulékemelkedésen kívül milyen többletigények merülnek föl. Ezek közt csak olyan tételek szerepeltek, mint az értékcsökkenési leírás, ami nem a cég saját döntési hatásköre, hanem a számviteli törvény előírja – mutatott rá Loibl, hozzátéve:

No, ezt osztályvezető úr így [mutatja is] söpörte le.Másik példaként azt az 500 ezer forintos tételt említette, amelyet az üzleti tervben a jegyző kérésére szerepeltettek. A félmilliós tételt a 12 méteres magasságot meghaladó kosaras kocsi esetleges bérletére állították be, mivel a városi fák ápolásának, letört, veszélyes ágaik eltávolításának feladatai bizonyos esetekben szükségessé teszi ilyen gép bérlését.
Azonban az osztályvezető ezt is „kilőtte”.

Köszönetnyilvánítás, név szerint

Az ügyvezető nehezményezte, hogy noha a gazdasági bizottság ülésén még a pénzügyi bizottság elnöke, Katus Attila is elfogadta, hogy kompromisszumos megoldásra van szükség, a cég támogatási igénye 8 millióval nem csökkenthető.

Másnap a pénzügyi bizottság ülésén, ahol már a polgármester is ott volt meg az osztályvezető úr is, már eszébe nem volt ezt az ígéretét betartani, így aztán eljutottunk odáig, hogy nyolcmillió forinttal kevesebben szavazott meg a képviselő testület – mondta Loibl, hamar hozzátéve, hogy a csökkentést nem mindenki szavazta meg, csak heten.

ANNAK AZ ÖT KÉPVISELŐNEK – ANGELI GABRIELLÁNAK, FiLVIG GÉZÁNAK, SIMON ZOLTÁNNAK, TIHANYI TIBORNÉNAK ÉS TÖRÖK FERENCNEK – AKI NEM SZAVAZTA MEG A TÁMOGATÁSCSÖKKENTÉST, NÉV SZERINT IS MEGKÖSZÖNTE SZAVAZATUKAT AZ ÜGYVEZETŐ,

mondván, hogy ők megértették, hogy a város üzemeltetése szempontjából fontos lenne, hogy ne folyamatos veszteséget állítsanak be, hanem valós tényeken alapuló „normál bázist”, és azt, hogy

a cég nem azért kiabál, mert ilyen kedve van, hanem azért, mert veszélyben látja a város közszolgáltatását, veszélyben látja a cég jövőbeni működését."A testület döntését diktátumnak értékelte Loibl, hiszen hiába érveltek, „ők azt mondják, hogy ennyit kaptok, és kész, vége”.

Hogyan tovább?

A lehetőségeket tekintve elmondta: a létszám már nem csökkenthető, sőt, esetenként már problémát jelent, hogy kit ültessen a gépekre, amihez ugyanis megfelelő végzettség szükséges.

Az előterjesztés által elenyészőnek bemutatott, ötmilliós finanszírozási hiány nagyságrendjét azzal állította párba Loibl, hogy csak az üzemanyagköltség összességében tízmillió forint kiadást jelent évente, ami ebben az összevetésben nem csekély, de a különböző begyűjtött hulladékoknak a Felsőbácskai Hulladékkezelő felé történő átadásáért is 7,8 milliót fizetnek ki évente, ami majdnem ugyanannyi, mint a hiányzó összeg.

Tehát akkor 2018-ban nem vinnénk be semmit, hanem úgy minden kint maradna. Végül kifejtette, hogy egyedül a munkabérek terén lehet takarékoskodni, ám ott is csak a túlóra- és készenléti díjakon. Ezért előző nap visszavonta a készenléti és túlórabeosztást.
Ennek értelmében

JANUÁR MÁSODIKÁTÓL NINCSEN KÉSZENLÉT, AZAZ HÓÜGYELET.

Ez azt jelenti, hogy miután túlórára sincs fedezetünk, csak munkanapokon és csak munkaidőben tudnak síkosságmentesíteni és havat túrni.

Emlékeztetett, hogy például a halottszállítás terén nincs más megoldás, mint vasárnap és ünnepnap is ellátni a feladatot, de például a vasárnap reggeli, a piac és a hétvégi rajcsúrozás utáni takarítások, amelyet minden vasárnap megtettek, elmaradnak a jövőben, illetve a különféle rendezvények miatt jelentkező takarítási többletfeladatokat sem tudják ellátni. Mindezzel a forráselvonás bő felét, 4-4,5 millió forintot tudnak megtakarítani, de még mindig hiányzik 3,5 millió. Ezért visszalépések várhatóak a város virágosításában is: biztosan nem lesznek a villanyoszlopokon muskátlik, mert nem lesz rá pénz – fejtette ki az ügyvezető.

Szeretném, hogyha az önkormányzat megértette volna azt, hogy ahhoz, hogy stabilan szolgáltassunk, nem kéne harmadik évben is veszteségbe kényszeríteni a cégeket. Kompromisszum

A helyzet megoldására kompromisszumot javasolt Loibl, amely szerint további hárommillió forintot nagyon megszorítva még ki tud gazdálkodni a cég, így az önkormányzat részéről ötmilliós visszalépést kért a megvonás tekintetében, azonban ezt végül meg sem tárgyalták, még módosító indítványként sem.

A Vagyonhasznosítási Kft.-vel összevetve is aránytalannak érezte az ügyvezető, hogy míg annak üzleti tervét a felügyelő bizottság sem fogadta el, a Parkgondozónál pedig egyhangúlag fogadta el az FB az üzleti tervet, mégis amott tervezett 9 milliós támogatáscsökkentéshez képest végül 4,5 millió forintos emelést adtak.

LOIBL VÉGÜL ELMONDTA, HOGY A MOST ELMONDOTTAKAT A POLGÁRMESTERNEK IS MEGÍRTA EGY ELŐZŐ NAP FELADOTT LEVÉLBEN, AMELYBEN 3 MILLIÓ FORINT MEGTAKARÍTÁSÁNAK VÁLLALÁSA MELLETT KÉRTE A HIÁNYZÓ ÖTMILLIÓT A CÉGNEK A ZAVARTALAN FELADATELLÁTÁS ÉRDEKÉBEN.

A kérdésről hozott testületi döntést élénk vita előzte meg, amelyre még visszatérünk!