Karaiak utódai avattak emlékművet őseik falvának Uszód és Benedek közt

A konferanszié a megjelentek közt köszöntötte Vargyas Mihály dunaszetbenedeki és Bedi Gyula uszódi polgármestert, de rajtuk kívül több más környékbeli polgármester is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. Szintén név szerint köszöntötték dr. Kovács Antalt, a Paksi Atomerőmű kommunikációs vezetőjét, hiszen az erőmű is adakozott az emlékmű fölállítására.

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

Az ünnepélyes emlékműavatás elején az ötletadó, Nemes Imre előadását hallgathatták meg az egybegyűltek a múlt ködébe igen, de a feledés homályában nem merült Kara település történetéről.

Nemes Imre elmondta: bár ő maga Pakson él, de dédapja, ükapja még Uszódon élt, és vízimolnárként kereste kenyerét. Családfakutatásai során az elpusztult Kara településhez vezettek a szálak. Amikor alaposan utánajárt a falu történetének, érdekes história bontakozott ki, ebbe avatta be a hallgatóságát is a szónok. [Lásd a videó alatti keretezett részt! – A szerk.]

A továbbiakban Nemes Imre és Kovács Antal leleplezte az emlékművet, majd a két szomszédos település polgármesterei, Vargyas Mihály és Bedi Gyula mondott rövid köszöntőt, valamint az egyházak megjelent képviselői, Tóth-Imre Zita és Pata Gábor Jenő, Dunaszentbenedek református tiszteletes asszonya és katolikus plébánosa, illetve az uszódi Farkas István tiszteletes és dr. Kéri-Benedek Anasztáz plébános szóltak az egybegyűltekhez, illetve szentelték meg az emlékművet.

Képgaléria megtekintése (24 db kép)

A szónokok köszönetet mondtak az emlékműállításhoz adakozóknak, valamint Qualitrans Kft.-nek is, amiért a területének egy szegletét átengedte az emlékmű biztonságos, kamerával megfigyelt területen történő felállításához.

Zárásképpen pogácsával, kaláccsal, illetve borral és üdítőitallal kínálták az emlékműavatást jelenlétével megtisztelő sokaságot, azonban a szőlőből erjesztett nedűt a jelenlévők közül csak kevesen választhatták, mivel majd’ egy kilométer hosszú kocsisor állt az út szélén, és csupán néhány tucat kerékpár hevert mellettük az árokparton...

Kara rövid története
Megtudhattuk, hogy a környék más falvaival összevetve Kara nem is volt kicsi település, és hozzájuk hasonlóan református vallásúak voltak lakói.
A falu sorsa a török idők után pecsételődött meg: az oszmán birodalom fennhatóságát sok környékbeli településsel ellentétben még átvészelte – egyébként épp a török adóösszeírások mutatták meg a kutatónak a falu méretét, a lakosságszámát és jelentőségét – azonban a Rákóczi szabadságharc idején, 1707 áprilisában a Habsburg császáriak által fölbujtott délvidéki rácok földúlták a környék településeit.
Kara lakosai Karácsony János bíró parancsára Dunapataj felé menekültek, de a felbőszült portyázók fölégették a falut, teljesen megsemmisítve annak épületállományát.
A helybéliek a vész elmúltával visszatelepültek volna, de a falu újjáépítéséhez sok fára is szükség lett volna. A környék bővelkedett tölgyfás ártéri erdőkben, azok viszont a kalocsai érsek birtokait képezték. Az érsek pedig a helyzetet alkalmasnak találta, hogy megkísérelje a református karaiak rekatolizálását: Dunaszentbenedeken, ahol akkor mindössze néhány család lakott egy parókiát építtetett, Kara népének pedig azzal a feltétellel adott faanyagot az építkezésekhez, hogy a házakat nem itt, hanem a közeli Benedeken építsék újjá, utódaik pedig máig főképp Benedeken, illetve a környező falvakban élnek.