Annak ellenére, hogy több mint fél órán át emberhátrányban játszott a Kalocsa, igenis megmutatta a csapat az erejét, hogy méltó a bajnoki dobogó harmadik fokára, hiszen még a végén is a mieink szorongattak és szinte önkívületben küzdöttek az egyenlítésért. Sokak szerint Holczimmer az elhamarkodott és nem azonos mércével mért sárgáival és a pirossal, nem volt képes felnőni a rangadó színvonalához és ez döntött is a szezonzárón.
A korábbi „megyeegyes” mérkőzésektől eltérő volt a játék sebessége már az első negyedórában is, ahol a gyors és sokpasszos labdajáratások mellett mindkét oldalon a letámadásos játék is dominált.
Annak ellenére, hogy már egyik csapatnak sem volt szüksége „számszakilag” a bajnoki pontokra, tapintható volt a feszültség pályán és nézőtéren egyaránt, hiszen mindkét gárda igyekezett beleadni apait-anyait a harcba.
A 40. percben aztán a jobb oldalról a hosszúra átívelt kécskei beadást az egymásra váró védőink közül berobbanó István a kapunkba fejelt (0–1), de szerencsére gyorsan jött a viszontválasz is. Kollár pazar oldalszabadrúgása éppen az ötösön belül berobbanó Dostyicza elé pattant, aki nem hibázott (1–1).
A második játékrészben továbbra is rangadóhoz méltó iramot és koncentrált játékot diktált mindkét együttes, ahol a test-test elleni küzdelem is igencsak dominált. Az 57. percben a játékvezető Vuitsot gyors egymásutáni két sárgával kiiktatta a játékból, amit később a Kohány Balázs alá rúgó Radványival is megtehetett volna, ám neki megkegyelmezett. A KFC aztán emberhátrányban is hősiesen tartotta a frontot, ám a nagy nyomás góllá érett, amely Bene egyéni játék utáni érdeme volt (1–2 a 85. percben).
A végén még egy Kollár bombaszabadrúgás ragadtatta tapsra a publikumot, ám a vendégek portása remek robinzonáddal kiütötte a léc alá tartó labdát.
Bár a győzelem méltó megkoronázása lett volna a csapat idei menetelésének, sem a szurkolók, sem a játékosok nem csüggedtek a mérkőzés után. Sőt, igazi örömünnep vette kezdetét, miután dr. Bálint József polgármester, Kőszegi Ferenc leköszönt KSE elnök, és Király Róbert a klub új vezetője a játékosok nyakába akasztotta a fényesen csillogó bronzérmeket, és a csapatkaptány Kohány Gábor a magasba emelte a trófeát.
A fiúk Follárdt „Zolkó” vezényletével, a Kecskemét elleni rangadó után látottakhoz hasonlóan, felszabadultan ünnepeltek az öltözőben.
MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – Úgy gondolom, hogy végig partiban voltunk a Kécskével, sőt voltak a meccsnek olyan időszakai is, amikor föléjük kerekedtünk. Továbbra is vallom, hogy a játékvezető belenyúlt a mérkőzésbe Vuits kiállításával, míg a másik oldalon nem adott pirosat, amikor Kohányt Radványi letaglózta. Apró nüanszok ezek, amelyen eldőlhet egy szoros meccs, és állítom, hogy Holczimmer nem tudott felnőni a két csapat teljesítményéhez.
KFC – Tiszakécske 1–2 (1–1)
200 néző, vezette: Holczimmer
Kalocsa: Varga – Pintér, Vuits A., Nasz, Szabó – Kohány B. – Follárdt, Kollár, Dostyicza (Farkas), Vuits V. – Kohány G. Edző: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: 5–3.
Gólszerzők: Katus Richárd 2, Katona Dávid, Matos Balázs, Gyuris Bence.
Ezzel a győzelemmel a Gyuricza János edzette ifi csapatunk is kiharcolta a dobogós helyezést, így dupla éremosztást tartottak szombaton. A fiatalok a felnőtt mérkőzés szünetében vették érmeiket.