Pedig már megvolt a meccs, hiszen a 6. percben már 2–0-ra vezettünk, de sajnos a 12. percre 2–2 lett az állás. Aztán kihagytunk még egy büntetőt is, így aki járatos a labdarúgás rejtelmeiben az ilyen találkozókra szokta volt mondani, akkor nem is érdemeltünk győzelmet.
Pedig milyen jól indult. Dostyicza már az 5. percben beköszönt úgy 10 méterről (0–1), majd rögtön utána Dani a tizenhatoson kívülről is ismételt (0–2).
Ne feledjük el,
az ellenfelünk az a megyei sereghajtó Vadkert egykoron szebb napokat megélt társulata volt,
amely a velünk való találkozásig csupán egyszer érezhette a győzelem ízét, még valahol októberben a szintén gyenguska Harta ellenében (2–1). Azóta egy Baja hetet rúgott nekik, egy Kécske hatszor köszönt be, de például a Kalocsa–Kecskemét–Kiskunfélegyháza trió is négy-négy góllal késztette őket megadásra az ősz során. Éppen ezért
még a legpesszimistább szurkoló is Kalocsa győzelmet várt
kettejük április 10-i összecsapásán, ám a sors és a Vadkert színeiben pályára lépő Soproni András másképp döntöttek. Utóbbi ugyanis kétszer mattolta Varga Sanyinkat a kapuban – előbb büntetőből, majd egy átlövésből (2–2).
A 25. percben Vuits Viktort csak szabálytalanul tudták szerelni. Tizenegyes! A büntetőt Kohány Gabi a felső kapufába rúgta, így elmaradt az újabb vezetés.
MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – Egy nagyon lelkes hazai csapattal szemben szó szerint saját magunkat vertük meg. Helyzeteink pedig bőven voltak, de mint a végére kiderült, sajnos ez nem a mi napunk volt.
Soltvadkert – Kalocsai FC 2–2 (2–2)
150 néző, vezette: Bánáthy J.
Kalocsa: Varga – Follárdt, Pintér, Vuits A., Szabó – Kohány B. – Farkas (Kárpi), Kollár, Dostyicza, Vuits V. – Kohány G.
Edző: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: STE – KFC 4–1. Gólszerző: Rosta Richárd.