A holokauszt kalocsai áldozataira emlékeztünk – Simon Zoltán: „A holokauszt nem a gázkamrákkal, hanem a szavakkal és a gyűlölettel kezdődött”

Kállai Sándor, a KIKK munkatársa köszöntő szavai után Pilinszky János Ravensbrükki passió című versek elszavalásával adott irodalmi felvezetést Simon Zoltán emlékező beszédének.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)

„Auschwitzban nem a haláltól félt az ember, hanem az élettől, a további szenvedésektől” – indította Lili Ebert túlélő gondolataival beszédét az alpolgármester, majd rámutatott: a zsidógyűlölet a történelem folyamán időről időre fellángolt – vallási, társadalmi, gazdasági sőt egészségügyi problémák esetén sokszor őket tették bűnbakká. Ennek okaként a zsidó közösségek zártsága mellett a judaizmus szigorú szabályaiban látta, amelyek előírták a hagyomány tiszteletét, az alkoholmentességet, az oktatás fontosságát, étkezési és egészségügyi szabályokat, amelyek együttesen egy magasabb életminőséget tettek lehetővé, irigységet, ellenszenvet vagy gyűlöletet kiváltva.

Az első világháború óriási pusztítása után is sok országban a zsidóság lett a bűnbaknak, zsidógyűlölet évtizedekkel a holokauszt előtt megkezdődött. Az 1925-ben kiadott Mein Kanpfban Hitler a zsidóságot Németország legnagyobb ellenségének tekinti, akiket ki kell űzni az ország politikai és szellemi életéből.

Magyarországon a Trianoni békeszerződés összetörte a nemzetet, ország az szétdarabolása sokkolta a társadalmat. A bűnbak keresés a célpontjába a zsidóság került, majd a zsidótörvények is fokozták a gyűlöletet a magyar zsidósággal szemben.

A holokauszt nem a gázkamrákkal, hanem a szavakkal és a gyűlölettel kezdődött.”– hangsúlyozta a szónok, hozzátéve: a gettósítás már egy utolsó lépcsőfok volt.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)

1920-ban a Teleki kormány „numerus clausus” törvénnyel korlátozta a zsidó fiatalok jelenlétét a felsőoktatásban, majd a 30-as évek végétől fokozatosan vonták el a zsidók jogait, hogy végül a német megszállást követően átadják őket a náciknak, kiszolgáltatva a magyar zsidóságot az őrült gyilkoló gépezetnek – fogalmazott Simon Zoltán.

A kalocsai zsidóság történetéről elmondta: az 1800-as években egyre nagyobb számban telepedtek le zsidó családok Kalocsán, megváltoztatva a város társadalmát.

Elindult egy intenzív polgárosodás, polgári gondolkozásmódot és polgári kultúrát teremtettek. Gyorsan beilleszkedtek és alkalmazkodtak. Kitűnő kereskedők, szakemberek voltak, munkájuk nagyban hozzájárult a város gazdasági fejlődéséhez is.”A KERESZTÉNY ÉS ZSIDÓ LAKOSSÁG EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA MEGÉRTŐ ÉS ELFOGADÓ VOLT, ENNEK ELLENÉRE KALOCSÁT IS ELÉRTE AZ ANTISZEMITA ŐRÜLET. KÉT GETTÓ LÉTESÜLT A VÁROSBAN, A BEKÖLTÖZÉST A CSENDŐRSÉG ERŐSZAKKAL KÉNYSZERÍTETTE KI.

A kalocsai zsidók 1944. június 18-án ma éppen 80 éve meneteltek a vasútállomásra, ahonnan szegedi gyűjtőtáborokba, majd többségüket auschwitzi megsemmisítő táborokba szállították. Nagyon sokan nem tértek vissza”– mondta a szónok, majd az országos zsidóság szenvedéseit foglalta össze a holokauszt magyar zsidó áldozatainak számát 550-600 ezerben jelölve meg.

A veszteség nem csak a zsidóságé. A magyar zsidóságot ért veszteség a magyar nemzet egészének vesztesége is. A veszteség nem csak a meggyilkoltak hiánya, nem csak az élethossziglan elkísérő emlékek borzalma. Veszteség az is, amellyel a legősibb kontinens és Magyarország esetében egy ezeréves állam történelme kevesebb lett azáltal, hogy ez megtörténhetett.”Végül az utókor kötelességére figyelmeztetett:

A MEGISMERÉS, A SZEMBENÉZÉS ÉS MEGEMLÉKEZÉS SEGÍTHET CSAK A MÚLT FELDOLGOZÁSÁBAN.

Simon Zoltán végül rámutatott: hazánkban a zsidók ma a társadalom megbecsült tagjai, nincsenek megkülönböztetésnek kitéve, biztonságban élhetik életüket, de sajnos ez nem jellemző sok más országra, egyre gyakrabban lángol föl a zsidógyűlölet.

Soha többé nem történhet meg, hogy az embereket származásuk, vallásuk vagy politikai hitvallásuk miatt üldözzenek vagy gyilkoljanak meg. Az emlékezés és az emlékeztetés kötelessége minden nemzedéknek, mert a zsidóság fokozhatatlan tragédiáját nem tetézhetjük a feledés bűnével. Ezért vagyunk ma itt, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk közösen, mert nem felejtünk, nem szabad felejtenünk!”– zárta gondolatait Simon Zoltán.

A beszéd elhangzása után Kalocsa Város Önkormányzata nevében Simon Zoltán, valamint Tihanyi Tiborné és Kákonyi István önkormányzati képviselők közösen koszorút helyeztek el az emléktáblánál, majd az emlékezők mécsesek és kavicsok elhelyezésével fejezték ki kegyeletüket az áldozatok előtt.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)