Karácsony legyőzhetetlen Napunk ünnepe

Az ókori világ nagy tisztelője volt a Napistennek, ezért Aurelianus római császár a 3. században bevezette a "legyőzhetetlen Nap" (Sol invictus) ünnepét, december 25-re, az antik számítás szerinti téli időszámítás fordulójára. Ez az ünnep a keresztények számára nagyon nagy visszatetszést keltett már a 4. században, mert az ünnepség pogány kicsapongó szórakozásokkal társult. Ezért a keresztények számára adódott, hogy Jézus Krisztusnak "az igazság Napjának" /Mal 3,20/ és a világ Világosságának /Jn 8,12/ születési ünnepét erre a napra tegyék, mintegy ellensúlyozva a pogány kicsapongásokat. Jézus Krisztusnak a születését ugyanis pontos dátum szerint nem írja le a Szentírás, csak annyit tudunk róla, hogy Augustus császár idejében történt, amikor Kvirinus volt Szíria helytartója. Jóval később Dionysius Egzigius szerzetes utólag számította ki, hogy Róma alapításának az idejétől ez a 753. évben történt, de a hónapot és a napot már ő sem jelölte meg, ezért bátran december 25-ére tették Jézus születésének az ünnepét a keresztények. Első adatunk arról, hogy ezt meg is ülték 354-ből való. A húsvét ünnepét kezdettől és Epifániának, magyarosan Vízkereszt napjának az ünnepét már a 2.-3. századtól tartották. Jézus Krisztus mit jelent az emberiség számára azt Zakariás pap - Keresztelő János atyja - jövendölte meg fiának küldetéséről, aki előkészítője volt a Messiásnak. "Te pedig, gyermek, a magasságbeli prófétája leszel ..., mellyel meglátogat bennünket a magasságból Fölkelő, hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek és lépteiket a békesség útjára vezesse" /Lk 1,76-79/.

Ezen a karácsonyon különös időszerűséget kapnak a prófétai szavak, hiszen nem múlik el nap, hogy nemcsak a megfertőzöttek ezreiről kapunk hírt, hanem a Covid járványban meghaltakról is. Prohászka Ottokár I. világháború alatt elmondott prédikációja jut eszembe: "Nagyon nehéz az idén karácsonyt ülnünk, mert azt, hogy "dicsőség a magasságban Istennek", azt csak elhisszük és szívből hisszük is, de azt, hogy "békesség a földön" azt már csak sóhajtani tudjuk". Ilyen karácsonyra a legidősebb emberek sem tudnak visszaemlékezni, hiszen a háború alatt is, ha tudtak összejöhettek az emberek légópincékben vagy rövid időre még a frontokon is, most azonban családok, emberek egymástól kényszer elszigeteltségben élnek. Legfeljebb a technika segítségével kerülnek egymással kapcsolatba, s magát az istentiszteleteket, szentmiséket sem merik sokan éppen a járványtól való félelmükben felkeresni. És mégis! Nemcsak a járványt legyőző vakcina vírusban bízunk, hanem Istenben, aki nem hagyott el bennünket még a megpróbáltatások idején sem, a prófétai jövendölés szerint neve Emmanuel, ami annyit jelent velünk az Isten. Ahol ezekben a napokban egy kisgyermek születik, minden baj közepette a reménységet hordozza magában, hogy a járványt túlélve a jövőnket fogja építeni és folytatni. Jézus Krisztus születése túl a természetes örömön az Isten szeretetének, jóságának a jele volt, hogy vállalta sorsunkat és nem hagyott el minket. Az ő sorsa sem volt mindennapi, még az akkori körülmények között sem, hiszen istállóban született, jászolba fektették és nem sokkal születése után menekülniük kellett az üldöző Heródes elöl. Ebben benne van minden nyomorúság ami érheti az embert, de ugyanakkor benne van a remény is. Babits Mihálynak: Karácsonyi ének című verse erről a Megváltóról szól, akinek mindig van szava hozzánk és az ünnepben is szeretetéről tesz tanúságot és a Gondviselésbe vetett bizalmat erősíti bennünk. A vers utolsó két versszakában ezt írja a költő:

Becsesnek láttad te e földi test / koldusruháját, hogy fölvetted ezt?/ s nem vélted rossznak a zord életet?/ te, kiről zengjük, hogy "megszületett"! /Szeress hát minket is, koldusokat! / Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat, / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt.Ezekkel a gondolatokkal kívánom az olvasóknak, a kalocsaiaknak, hogy Jézus születésének öröme járja át szívünket, űzze el félelmeinket, erősítse hitünket ezen a karácsonyon és élessze föl Istenbe vetett reményünket a jövő esztendőben.